Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Ferdinandy György: A lányosajkú apát

„A szívem érzékies húsdarab, /folyton-folyvást a lelkembe harap!"

Hogy mindez mit jelent? „Ne bíbelődjünk földi szavakkal, töltődjünk meg égi zamattal!"

Az Első hóvirágok vallomása explicitebb:

„A pap, kiváltképp, ha szerzetes / magányos. Rab... / Akibe a magány foga harap!”

Hát igen, a magány. Ez a másik „érzékies húsdarab".

*

Páter Jeromos energiái kiapadhatatlanok. Erejéből futja a hazafias költészet sziporkáira is. Költői indulása a Trianonban elszakított országrészek visszatérésének idejére esik:

„Magyar álmaim " - írja - „nagyok.../ A magyar erős nemzet lesz hamar: I ezt hiszem. S így most már boldog vagyok!" (A Hernád)

Ám ez a boldogság tiszavirág-életű:

„Párizsban új halál-békét írnak..." és mi „letiporva, jogfosztottan állunk, / külföldön nincs egyetlen barátunk."

Majd a vérfagyasztó prófécia:

„Szörnyű jövendő vár ezért reánk, / Trianonnál is kisebb lesz hazánk!"

A végkicsengés azonban csak azért is a remény, hiszen:

„Ahhoz kétely nem fér, / Hogy a csillagpatkós Hadak útján / Diadalra visz majd bennünk is / A tizennégy aradi hős vezér!"

Amúgy költőnknek megvan a véleménye a gyarló emberiségről:

„O, mily fájdalom!" - írja. „A népnek az kell, ami csürhébb, bár lehet a szeretet agi- lisabb és fürgébb!"

És milyen időszerű ez a másik észrevétele is:

„Korunk csak politikával topolyázik, t míg az örök-szent-nagy problémáktól fázik..."

Később, a világháború éveiben, Jeromos atya sajnos nem folytatja ezt a közéleti költészetet.

A történelem viharai azonban nem ingatják meg hősünk rendületlen hitét, hiszen költészetének táplálója a külvilág eseményeitől független kozmikus szeretet. „Szociálisszívű szeretet", hirdeti az Oda. Még akkor is, ha ebben a „szociális szeretetben" nem részesülhetnek csak a kiváltságos, a „saslelkű" emberek. Mert jaj:

„Vannak emberek, akik sasok, / Vonzzák őket az Örök Halmok", ámde: „Vannak emberek, akik kulik, / földszagú, fóldálmú kis Rudik... / Azok királyvérű emberek, / ezek rút proletár gyerekek."

A különbség szembeszökő:

„...ki ugyanis idealista, / annál nem magas a bűn-lista... / Nem gyötri keshedt izom- rákláz, / az égbolt tengerén vitorláz..."

„...Viszont a kuliknak nincsen szárnyuk. / Súlyos ólom és nehéz lábuk, t Testük van. Sorsuk kemény dió. / Törvényük: a gravitáció."

Végül pedig a könyörgés:

„... Uram, küldj minél több sasembert, / apaszd le a nagy kulitengert!"

81