Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Ferdinandy György: A lányosajkú apát

FerdinandGyörgy A lányosajkú apát Fenyvessy Jeromos költészete „Sok papír elpusztult, Sok tinta elfogyott..." (Arany János: A nagyidai cigányok) I. Elöljáró beszéd Kis- vagy nagymonográfiát nem szokás úgymond jelentéktelen szerzők élet­művéről írni. Ha mégis belevág az ember, alaposan meg kell okolni a választását. Munkája szükségszerűen túl fogja lépni a műfaj kereteit, nem lesz belőle sem tanulmány, sem esszé. Kalandregény legfeljebb. Bonyolítja a dolgom, hogy P. Fenyvessy Jeromos a maga idejében a nyugati magyar irodalom fontos személyisége volt. Kitűnő szervező és prédikátor, aki után egy tetemes (voluminózus) költői életmű maradt. Ilyen irányú munkássá­gától még egy regényes életrajzban sem lehet eltekinteni. Arról nem is beszélve, hogy több mint fél évszázad után, mára első látásra inkább csak groteszk jelenségnek tűnik a korabeli méltatok által nagyra becsült „lányosajkú apát". Mai kutatója tehát nem oszthatja meg olvasóival sem a felfe­dezés örömét, sem a mennybemenesztés felsőfokait. Hogy akkor miért lát most napvilágot ez a munka? Mi indokolja az erőfeszí­tést? Ne keressünk rá alantas, irodalmon kívüli okokat. Végül is mosolyogni jó. Meg hát, van valami irodalmunkra jellemző hangulata (levegője) ennek a nosz­talgikus napnyugati mesének. P. Fenyvessy Jeromos - akár tetszik, akár nem - jellegzetesen kelet-európai figura. És még valami: ne akarjuk mindenáron eldönteni, hogy irodalmunk kalandos történetében ki a jelentékeny és ki a jelentéktelen. X­A világháború végén, 1945. első hónapjaiban, a visszavonuló német egységeket a magyar honvédség és a polgári lakosság egy része is követte, makacsul bízva abban, hogy a Berlinben beharangozott „csodafegyver" megfordíthatja a hadi­szerencsét, és sikerül kiverni az országból az előrenyomuló Vörös Hadsereget. Ezek az úgynevezett „nyugatosok" Németországban telepedtek le a háború végén, és csak később széledtek szét a nagyvilágban. Az így létrejövő magyar emigráció érthető módon sehol sem hozott létre említésre méltó kultúrcentrumot, művészeti vagy irodalmi életet. íróik alig voltak, és azok sem kívántak szerepelni 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom