Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György
írt verseket, nem vallotta magát költőnek, de szobrásznak sem, noha plasztikai kísérletei az egész életművén végigvonulnak. A Tóth Menyhért-dokumentumok utolsó együtteseként legvégül a nehezen hozzáférhető, zömmel napilapokban megjelent interjúiból közlünk válogatást, kizárólag a rövid kérdésekre és Tóth Menyhért csorbítatlan válaszaira koncentrálva. A folyóiratokban13 és önálló kötetekben kiadottakhoz14 képest ezek napilapok hasábjaiba zárva a Tóth Menyhért-irodalomban nem hivatkozottak, ezért nagyon kevéssé ismertek. Pedig a megfogalmazott gondolatai hasonlóak a többi interjújában közöltekhez, ám néhány apróság, élet- vagy művészetbéli tény, összefüggés kizárólag ezekben kerül elő, s ezért megkerülhetetlenek a kutatás számára is. A dokumentumokat Tóth Menyhért szerzői jogörököse, Zsellér Jenő olvasatában és az ő, valamint a Kecskeméti Képtár tulajdonából (ezt külön nem jelezzük) közöljük. A szövegek kiolvasását és helyesírását dr. Tóth Piroska véglegesítésében adjuk közre. I. Levelezéséből 1. Tóth Menyhért édesapjának, Tóth Istvánnak a frontra Miske, 1916. március 8. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Kedves papám. Itt küldöm a levelezőlapot, amely Krisztus urunk mennybemenetelét ábrázolja. Kívánom, hogy lepjen meg egészségben, mert mink egészségesek vagyunk. Kedves papám, tudatom magával, hogy ezen levelezőlapot a plébános úrtól kaptam ajándékba. Én pedig magának küldöm, hogy legyenek segítségére az angyalok és az Úr Jézus. Bezárom levelem írását. Isten vele. (postai levelezőlap, autográf, Zsellér 278.) 2. Tóth Menyhért édesapjának, Tóth Istvánnak a frontra Miske, 1916. augusztus Dicsértessék a Jézus Krisztus. Kedves Papám és kedves Papánk. Jó reggelt, jó napot vagy jó estét kívánunk magának. Mint vándorló kis árva madarak, beköszöntünk magához, mivel tovább nem megyünk, és beszólunk, hogy adjon nekünk szállást. Itten akarunk maradni, mert mink immár nem akarunk tovább utazni. Fogadja tehát szívesen e vándor vendéget, ki búbánat közt magához érkezett. Eljöttünk meglátogatni kedves édes Papánkat, hogy lássa maga is bánatos arczunkat. Bárcsak tudnánk szólni testi szavainkkal, hogy átkarolnánk magát bánatos karjainkkal. De nem tudunk szólni, mert papíron vagyunk, azért nincs meg nekünk a gyermeki 13 Kernács Gabriella: Fehér izzásban. Önvallomás-párbeszédben. Művészet, 1976/3. 2-4., Kovács Dezső: A fehér szín a tartalom és az eszköz szintézise. Új írás, 1979/9. 36-42., Sümegi György: „A szeretet emeli föl az embert". Forrás, 1983/9. 62-68. 14 Csapó György: Közelképek. Bp., 1983. 201-205. 76
