Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Feledy Balázs: A zománcművességtől a zománcművészetig
temény anyaga immár azt bizonyítja, hogy lehetséges őrizni a művészetben bizonyos nemzeti karaktert, amely azonban csak akkor érték, ha feltétlen minőséggel párosul. Itt pedig sok példát találunk erre. Az alkotóműhely munkásságának nem csak egyedülálló, művekből álló gyűjteménye a nagy érték, de tegyük hozzá: rendkívüli annak dokumentáltsága is. Az évtizedek alatt megszületett kiadványok, katalógusok, azok összetettsége, sokirányúsága, írásokból és műtárgyfotókból álló anyaga olyan szellemi érték, amely önmagában is pozitívan argumentálja az alkotóműhely értékközpontúságát. Reméljük, ez a sor nem szakad meg! A zománcművészet tehát talpon van, hála elsősorban Kecskemétnek, s küzd országosan is. Időközben karakteresen kiválasztódott a zománcművészek köre. Első jelentős fővárosi bemutatkozásuk 1984-ben volt a Vigadó Galériában, ezzel a puritán címmel, hogy „Zománc", majd tizenöt év elmúltával, 1999-ben rendeztek ugyanitt jelentős kiállítást. Az önszerveződés eszménye és szándéka ültetődött át a gyakorlatba, amikor 1997-ben elsősorban - az azóta (már tíz éve!) elhunyt - Morvay László zománcművész aktivitása folytán megalakult a Tűzzománcművészek Magyar Társasága, melynek első elnöke volt. A Társaság ambicionálta egy nemzetközi zománcművészeti triennálé indulását, amelyet első alkalommal 2001-ben meg is rendeztek. A Társaság kiállítási aktivitásával hangsúlyos részese lett az országos kiállítási szcénának. A Társaság elnöke jelenleg ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, aki elmélyülten foglalkozik a Kecskeméten folyó alkotómunkával is. A negyvenedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep tehát egy missziót teljesít a kortárs magyar vizuális művészet bonyolult és összetett világában. Ma folyamatosan tágul a képzőművészeti, iparművészeti, tervezőművészeti műfajok, ágak köre, illetve határozottan érzékelhető határesetek kialakulása, az interdiszciplinaritás megjelenése a művészetekben is. Folyamatosan új technikákkal, technológiákkal ismerkedhetünk meg az információs társadalom eszköztárában. A digitalizáció, a média-központúság, a virtualitás alapvetően formálja át a művészi gyakorlatot, s ennek megfelelően válik összetettebbé a teoretikus, művészettörténeti háttér. Hollósy Katalin ugyan egyéni kiállítást rendezett 2010-ben Budapesten a Museion No. 1 galériában, de kiállítása címe szellemileg messze ívelő volt: Senki földjén. Ez a cím ugyanis bizonyosan nemcsak saját művészete esetleges helyzetére, de az általa választott művészeti ág létállapotára is utalt. Kétségtelenül még 2010-ben is indokoltan. A zománc azonban mint művészeti ág (hogy folytassuk a metaforikus gondolkozást), ha nem is állócsillag, de stabil pont ebben az erősen hierarchizált összefüggésrendszerben, melynek művészi eredményei azonban feltétlenül igazolják a létezés jogosságát. Ahogy Kátai Mihály fogalmazott, épp harminc éve, de máig hatoló aktualitással: a zománcművészet más... A szerzőnek e gondolatok rögzítéséhez személyesen komoly segítséget nyújtott Hollósy Katalin, Morelli Edit, valamint fontos források voltak Sümegi György, Pap Gábor, ifj. Gyergyádesz László és Gyergyádesz László írásai s az elérhető dokumentumok. Köszönet érte. 80
