Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Alföldy Jenő: Magyarságversek szordínóval és anélkül Kálnoky László költészetében

Míg Egerben élt, mindig jelen volt számára a múlt, méghozzá a szebbik arcával: a késő középkor, a török idők és a katolikus szellemű, barokk stílusban épült város hagyatékával. A harmincas években írt Magyar költő a XVI. században12 című, magyaros tizenkettesekben és négyes rímekben írt korai szonettje inkább stílusgyakorlat, mint közvetlen önkifejezés, de érezzük benne a nosztalgiát a régi magyarság és a nyugatos szonett „magyaros" ritmuslehetősége iránt. Mintha azt próbálta volna ki, milyen szonettet írt volna Balassi, ha kipróbálja ezt az itáliai eredetű, aló. században már háromszáz esztendeje használt nyugat-európai formát. Személyessé és elevenné teszi Kálnokynak ezt a felező tizenkettesekben írt szonettjét az is, hogy a megálmodott lány lovagi stílusban megudvarolt alakja a fiatal költő vágyakozását fejezi ki egy képzeletbeli nőalak iránt.

A magyarságról, illetve a hazához írt, nagylélegzetű verse, az Időszerűtlen vallomás12 13 másfél évvel a világháború befejeződése után keletkezett. A költő tisztázta magában érzelmi viszonyát az elmúlt évek politikai kártevői által romlásba vitt országhoz - népéhez, tájához, kultúrájához, múltjához és jelenéhez -, egyszóval mindahhoz, ami a hazát hazává teszi. Helyzetét a nemrég megélt, de már kellő távlatból szemlélt háborús katasztrófa határozta meg. Ám erre vonatkozó indulatait frissiben kiírta magából politikai verseiben - ezek a Lázas csillagon című, 1957-es kötetben jelentek meg (pl. a Vas Istvánnak ajánlott Baka utca, az Ezerkilencszáznegyvennégy, szeptember című négysoros és a November), vagy kéziratban lappangtak. Később, főként a Lángok árnyékában és a Farsang utóján verseiben, szólaltatta meg a gyász, a szorongató emlékezés verseit, alig fölismerhető szimbolikával, olyanokban, mint A halottak folyói, a Megbántott halottakhoz, Az elveszettek, a Szégyen, a Hűség, az Évforduló, vagy utolsó kötetében az In memóriám. Az üldözötteknek igazolványt szerző, a razziákat és Budapest ostromát velük közös búvóhelyeken átvészelő Kálnoky, ezektől a szimbolikus közvetettséggel megírt verseitől eltekintve, nem szívesen írt és beszélt embermentő érdemeiről, inkább a lelkiismeret-furdalás verseit írta meg arról, hogy miért nem tett még többet az elveszettekért. „Mint terhes lány a szégyent, úgy viselném / eszményeim. De hát az eszme fontos? / Hisz meghajlik a zsarnok tény előtt" - írta Utóhang című, 1944-es szonettjében. Öregkori prózaverseiben sokszor az önironikus humorban talált feloldást: a tragikomikum oldaláról nézve beszélte el, miként került veszélybe a nyilasuralom heteiben, hónapjaiban; de sok mindenről hallgatott. Nem akart hősnek látszani, holott kockázatos tetteket vállalt másokért nemegyszer.14 Futólag említem csak, hogy egy baloldali politikus is közéjük tartozott, akitől később sorsa függött. Ezt Kálnoky és a politikus életében nem írtam meg - meggyőződésem, hogy a költő sem örült volna neki, noha az adatot tőle és más tanúktól is hallottam.15 Most viszont már kötelességemnek érzem, hogy kimondjam, és ne merüljön feledésbe ez a tény, annál is inkább, mert a költő sosem várt és nem is kapott semmilyen viszonzást a kultúrpolitikai hatalmasságtól.

12 In: Az árnyak kertje (1932-1939). Kálnoky a szonett ütemhangsúlyos verselésében Babits mintáját követte. V. ö.: Babits: Magyar szonett az őszről, in: Herceg, hátha megjön a tél is, 1929.

13 In: Lázas csillagon (1939-1957). A vers keletkezési éve: 1946.

14 Főként Az elnök beiktatása című, háromrészes költeménynek a múltra vonatkozó részeire gondolok. (Szaniszló gyarapodik súlyban és bölcsességben; Szaniszlót kiűzik a kufárok a templomból; Szaniszló a koponyák hegyén). Kötetben először in: Egy hiéna utóélete és más történetek (1979-1980).

15 Legrészletesebben Vas István és Szántó Piroska emlékirataiban olvashatunk erről, de másoknál is nyoma van Kálnoky háború alatti helytállásának. Az Aczélnak beszerzett minisztériumi igazolásokról írásbeli adatot nem találtam, de hallomásból Kálnokytól és másoktól is tudok róluk. A bujkáló későbbi vezető politikust (ekkoriban még inkább színészt), Aczél Györgyöt barátai ajánlották a Belügyminisztériumban dolgozó költő figyelmébe, és Kálnoky igazolvánnyal segítette meg őt; 1944 végén a terror további szigorításai miatt ezek a papírok is elvesztették érvényüket.

69