Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Fried István: Németh László–Kazinczy Ferenc–Babits Mihály

kívánt volna létrehozni (Szabó Lőrinc rövid életű Pandorájától kezdve). Németh többfelé figyelt, többen kísérték végig elhatározásának érlelődését, távozik a Nyugat köréből, 1930-as tettét Monostori Imre úgy tette tanulmánycímmé, hogy benne az önfelszabadítás gesztusai érződnek: „szabadulás a Baumgarten-díjtól",45 Akadt olyan kutató, aki a lényegi kérdéseket tekintve érzékelte Babits és Németh rokonítható szellemiségét: „Magyar irodalom (1913) című áttekintésében Babits a nemzeti jelleg és az európai korszerűség kettős követelményét hangoztatta, s majdnem szó szerint ugyanúgy a remek célkitűzés és töredékes kidolgozás ellentmondásával minősítette íróink vállalkozásait, mint Németh Móricz írói teljesítményétZ'46 Hadd jegyezzem meg, hogy Babitsnak egy világháború és Trianon előtti, Némethnek meg egy korai Móricz-tanulmánya emlegettetik, talán nem kell túlságosan sok idézetet hoznom, hogy Németh később másképpen nyilatkozott Móriczról, másképpen értékelte, mint az 1920-as években. Utóbb fölvetődhetett, hogy Babits olyanért bírálta Némethet, amit korábban maga is vallott. Bármint vélekedjünk is, Németh feltehetőleg jól ismerte a Babits- életmű alakulástörténetét, így nemzetkarakterológiára vonatkozó nézeteinek változásait. A Magyar irodalom című áttekintést Babits nem tagadta meg, oka sem volt megtagadni. S bár eltért a hivatalos irodalomszemlélet 1910-es évekbeli képviselőinek nézeteitől, az idézett megállapításhoz képest az 1930-as esztendők Babitsa differenciáltabb gondolatokat vetett a papírra, európai irodalomtörténetéhez írt bevezetői, a Mi a magyar kötetben publikált tanulmánya nemcsak folytatása az 1913-as értekezésnek, hanem mind a nemzeti jellegnek, mind az európai korszerűségnek az 1930-as esztendőkhöz történő alkalmazása, állásfoglalás az írástudók árulása ügyében kirobbant vitában (s itt lényegtelen, hogy túlbecsülte-e Julien Benda jelentőségét vagy sem), továbbá 1913 után alapvetően változott álláspontja Ady Endre költészetének és korszerűségének megítélése problémakörében, ez nem elhanyagolható tényező, és az 1930-as esztendők közepétől nem csak József Attila érzékelte az „ordas eszmék" behatolását a magyar társadalomba. A kutatás joggal mutatott rá arra, milyen hatással volt Némethre Kodály Zoltán munkássága, a Kazinczy- féle „irodalomalapítás" zenei párhuzamai mélyen elgondolkodtatták. Grezsa Ferenc elemezte47 a „kisebbségben"-metafora „jelentésváltozatai"-t, figyelmeztetvén arra, hogy Németh szemléletében is kitapintható a módosulása. Grezsa emeli ki, hogy Kodálynál egy „magyarabb magyarság" áll szemben egy „múló, felületi magyarság"-gal: „Egész kultúránk két, egymással alig összefüggő, külön világra szakad. Egyfelől az idegenből kölcsönzött, fordított, onnan gyarapodó magaskultúra, másfelől a hagyományban gyökerező népkultúra." Azon töprengek, hogy zenei, zenetörténeti „érvényű" kijelentéseket mennyire lehet (vagy szabad?) az irodalomra, irodalomtörténetre alkalmazni. S most nem arra gondolnék, hogy mindkét művészetnek, mindkét szaktudománynak megvan a maga nyelv- és jelrendszere, noha az összművészeti alkotás, a programzene, nem egy kettős tehetségű alkotó megcélzott olyan művészetköziséget, amely segített (volna) közelíteni egymáshoz terminológiát, műfajt stb. Nem csak a magyar irodalom történetében fontos tényező a különféle korokban erőre kapó, majd némileg a háttérbe szoruló „fordítói mozgalom". Kazinczy programszerűsége a leglátványosabbak közé tartozott, de Szabó Lőrinc és Illyés Gyula életművének nemcsak szerves részét alkotják fordításaik, hanem az „idegenből kölcsönzött, fordított", áthaso- nított irányok, verstípusok, megszólalási módok tevékeny szerephez jutottak a „saját"

45 Monostori Imre: Minőség, magyarság, értelmiség. Tizenkét fejezet Németh Lászlóról. Budapest 1994, 11-14.

46 Szegedy-Maszák Mihály: Az esszéista Németh László értékrendjéről. In: A mindentudás igézete. Tanulmányok Németh Lászlóról. Budapest 1985 (JAK-füzetek 17.), 10.

47 Grezsa Ferenc: A Kisebbségben-metafora jelentésváltozatai (1990). In Uő: „A mintaélet forradalma." Írások Németh Lászlóról. Szeged 1998, 72.

51