Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - A felépülés regénye
további támogatást, mert bizonyos kérdésekre magának kell választ keresnie. Különféle elhallgatások érhetők tetten a könyvben. Vannak olyanok, amelyek szándékosan vezetik félre az olvasót. Másutt viszont olyan ügyek merülnek fel, amelyek kimondása megzavarná a szöveget vivő dramaturgiát. A regény fő kérdéseit úgy ragadom meg, mint bizonyos típusú látványok halmazát, amely az olvasói élmény hatására különböző módon időzített bombaként robban, felismeréssé válik, vagyis a befogadó maga fedezi fel a rejtett összefüggéseket. A Másik halálban vannak olyan elhallgatott mozzanatok, amelyeket azért nem fogalmazok meg, mert képtelen lennék rá, másrészt viszont a szövegegészbe teszek olyan képeket, érzeteket, amelyeken keresztül az olvasó előtt árnyaltabban körvonalazódnak bizonyos problémák.- Az életutadat viszonylag jól ismerő olvasó számos veled kapcsolatos mozzanatot, helyszínt, figurát beazonosíthat. Hogyan próbáltad elkerülni a közvetlen személyességet, az önéletrajzi olvasat elsődlegességét?- Képzelettel. A velem ténylegesen megtörtént dolgok a nyelvi alakításon keresztül amúgy is másmilyenek lesznek regényeim szőttesében, de konstruktőrként is igyekszem távolítani a velem kapcsolatos ügyeket... Az élmény nagyon fontos, de csak mint kiindulópont. Ha azt írnám le élesben, amit így-úgy átéltem, nem hinném, hogy bárkit is érdekelnének a történeteim. Az egyes szám első személy nem én vagyok, hanem a mindenkori olvasó, jó esetben az olvasónak kell az olvasás idejére azonosulnia az énelbeszélővel.-A Másik halál írása milyen újabb dilemmákat, műhelyproblémákat vetett fel? Milyen irányba mutatnak ezek a tapasztalatok?- Olyannyira lekötött ennek az opusnak a létrehozása, hogy éveken keresztül csak erre tudtam koncentrálni, utána pedig a megjelentetés nehézségeivel kellett megküzdenem. Nagyvonalú lennék, ha azt mondanám, hogy a kézirat az első pillanatban sikerpályára helyeződött, mert ennek éppen az ellenkezője történt. Már csak ezért sem fogalmazódtak meg a következő munkára vonatkozó kérdések. Az viszont felmerült bennem, hogy én, Barnás Ferenc, hogyan viszonyulok ahhoz az íróhoz, akit Barnás Ferencnek hívnak. A kettő ugyanis nem azonos. Minél többet gondolkodom és működöm íróként, annál fontosabbnak tartom annak a személynek az integritását, aki az írói munkát ugyan bevállalja, de mellette mással is foglalkozik, más ügyeket is működtet magában. Természetesen az is megfogalmazódott bennem, hogy merre induljak tovább, és egyáltalán képes leszek-e egy újabb regénykonstrukciót felépíteni. Ehhez talán azt is el kell felejtenem, hogy írtam négy könyvet, és le kell ásnom az alapokhoz. 33
