Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Péter Márta: szögek a betonban: vers

ragyogsz

árnyéktalan, mert a régi, sosevolt ragyogás törött darabja voltál, a ragyogás tört beléd abból testesültél abból szabadságod

(

.......), és

magadra vetted a földet, nagy lelkierővel uralkodván tested gyengeségén alkalmas tanítvány voltál és tanítvány maradtál az alázat fényében láttad őt, magadon túl is magadban

fekszik egy pádon koszos szemfedél alatt rongy alatt rohad csak a cipőtlen lábak azok

és odafordulsz, a bűz kéri fordulásodat, a csupasz láb sebei

szögek a betonban

suhint a szárnyad és bennünk szárnyulsz idegen könnyűség a vonszolásban áttetsző bomlás az égen véred útján közelítünk a közeihez melegedni

és melegült hevült, míg használt testében