Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Papp Máté: Porjáték

visszafele nem tud lépni -Is ha már kinőtt minden ruhát, / meztelenül borzong a végtelen partján, / míg fölzárkózik mögé a világ" - szól a költemény egyik emblematikus részlete. Erre rímel a hivatkozott riport Haeckel biológiai alaptörvényével analógiát képező gondolatfutama is. „A költészetben, a költő fejlődésében is valahogy ez a helyzet: elindul a legegyszerűbb formától, esetünkben a népköltészettől például, hogy eljusson, ha nem is a legbonyolultabbig, de talán önmagáig." Valahogy így képzelhetjük el a költői korpusz fejlődéstörténetét is, melyben a szintézisteremtő lírai akarat, valamint a morális beállítottságú értékvilág formálja egymást. Az alkotások így egyszerre közvetítik a huszadik század leltárát, illetve a személyes létezés látleletét.

Cs. Gyimesi Éva kiváló esszétanulmánya (Legenda helyett - a műről) -, amely a Forrás 1990-es emlékszámában kapott helyet - az életmű ideális értékvilágát helyezi előtérbe az utókor közérzetét tükröző hamis legendák, heroizáló megemlékezések vagy retrospek(ula)tív értelmezések helyett. „A rendhagyó végzet legendahőssé avatta, mielőtt még pontosan ismertük volna öngyilkossága körülményeit. Amit tényszerűen tudni lehetne, azt ködösíti a kortárs emlékezet. Jellemző, hogy halála közvetlen kiváltó okairól mindmáig nagyon eltérő vélemények keringenek, s talán csak az orvosi látleletből tudhatná meg az ember biztosan, mi is volt az a pusztító méreg. Ám a tragédia mélyebb motivációjára vonatkozólag, amiről egyébként a költő búcsúlevele sem adott felvilágosítást, a kortársak már-már egybehangzóan tudni vélik: Szilágyi Domokos önkéntes pusztulása »tiltakozás« volt, miattunk és helyettünk történt az »áldozat«. És itt kezdődik a legenda." Az ugyanebben a számban teljes terjedelemmel közzétett A Volga Nyugaton című útinapló egy legendás utazás története, amelyet a költő Majtényi Erikkel és Majtényi Ágnessel tett Nyugat-Európában, a PEN-klub író-olvasó találkozóinak keretében. Az iróniával átitatott naplójegyzetek között köröm között írt irodalmi szövegeket is találhatunk, köztük a fentebb idézett Játékok-ciklust, a Látogatás című half-fiction novellát, a Szkizofrén Európa verses ujjgyakorlatait, valamint a Kozmopolita csujogatók rögtönzött rigmusait: „Hogyha nem vagy eretnek / és elindulsz Keletnek, / vannak, akik szeretnek; / ha elindulsz Nyugatnak, / vannak, akik ugatnak, / jelzőket is aggatnak; / jobb, ha kikötsz Északon / akármelyik évszakon, / avagy kemény télen / jobb, ha kikötsz Délen; - / tanácsa akad még, de rég fáj, / hogy miért nincsen több égtáj." Azért is lehet érdekes ez az olvasmány, mert egyúttal bepillantást enged a költő köznapi életébe, másrészt pedig abba a folyamatba is bevezet, amely a megélt élmények, valamint a belőlük kialakuló művek között húzódik. Mert a Szilágyi-féle költői kísérlet nem pusztán a poétikára, hanem az egzisztenciára is vonatkozott. (A költészetében történő paradigmaváltások tehát a szerző érzelmi metamorfózisai, illetve intellektusának szellemi szakaszai mentén alakulnak.) Mert a művészet az önkifejezésen túl „életkísérlet" is lehet. A személyhez kötődő legendárium és a hozzá csatolt, mítoszromboló tényanyag nélkül így nem is igazán értelmezhetőek e versek. A Forrás néhány filológiai fontosságú anyaga (Borcsa János: Szilágyi Domokos Kézdivásárhelyt, Bertha Zoltán: Szilágyi Domokos-emlékkiadványok a szatmári szülőföldön, 2006/12.) is árnyalhatja a róla kialakult képet, akár hozzá is tehet valamit az életműhöz és annak interpretációjához. Mindenekelőtt azonban a művek a legfontosabbak, melyek minden regionális referenciát, vonatkozó életrajzi adatot, esetleg magánéleti adalékot hitelesítenek. „A költő igazi, maradandó arca ugyanis ama versbeli arc, amely láthatatlan ugyan, de a költemények, az életmű egészén mégis átsugárzó fókusz, középpont. Ez az éber és aktív értékpozíció, amelyből a versek alanya megítéli a világot, amely begyűjti, minősíti, válogatja, rendezi - formálja - a művek értékállományát. Olvasás közben nem a halandóval, hanem ezzel a tovább élő, »örök jelenné vált személyiséggel« folytatunk párbeszédet, aki addig él, míg kérdéseinkre, s az eljövendő olvasók kérdéseire válaszolni tud." (Részlet Cs. Gyimesi Éva írásából.)

És vannak olyan emlék-művek, művészi mo(nu)mentumok, amelyek hitelesen idézik meg mindezt. Ilyenek a Forras-emlékszám illusztrációként mellékelt Muzsnay Ákos- plakettek kisplasztikái is. „E golgotái alak a maga szenvedéstörténetével, ugyanakkor a megfeszí115