Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Simoncsics Péter: Emlékezés egy „intézményre”
Ugyanez a kérdés merül föl a nyelvet még nem beszélő gyermek (infant = nem beszélő, beszélni nem tudó) szempontjából, hogy ti. a nyelv elsajátításának folyamatát tekintve: miképp lehetséges, hogy a gyermek véges számú „helyes" (vagy éppen „helytelen") mondatot hall hároméves koráig, s onnantól kezdve mégis képes végtelen számú helyes mondatot produkálni. Szépe György érdemei elvitathatatlanok a Chomsky nevéhez kapcsolódó nyelvészeti szemlélet hazai meg- és elismertetésében. Ez az egész művelt világot meghódító szemlélet nem független az amerikai technikai civilizáció produktumainak háború utáni boom-jától, amelynek jelképe a rágógumi, a nejlonharisnya, a gépzene (a jazz és a pop), a rádió, majd a televízió, a mosógép és az autó volt. Jellemző, hogy a Chomsky előtti nemzedék képviselője, a nagy észt nyelvész, Paul Ariste (1905-1990) a generatív-transzformációs nyelvészetet ironikusan „nájlonizmusnak" nevezte. Azzal együtt, hogy Szépe György kreatív módon hozzájárult a magyar nyelv generatív-transzformációs szemléletű leírásához (Az alsóbb szintek leírása. ÁltNyT VI., 359-465., 1969), a modem nyelvészet más mestereinek is tudott szószólója lenni. Fónagy Ivánnal (1920-2005) együtt ő volt Roman Jakobson több kiadást is megérő válogatott írásainak szerkesztője és a kötet utószavának írója (Hang - Jel - Vers. Gondolat, Budapest, 1969,1972), Lotz János válogatott írásainak is szerkesztője volt a tanítvány és a barát jogán (Szonettkoszorú a nyelvről. Gondolat, Budapest 1975), lektora volt a Fabricius-Kovács Ferenc (1919-1976) fordította és szerkesztette, Edward Sapir írásaiból összeállított kötetnek (Ember és nyelv. Gondolat, Budapest 1971). Mi sem természetesebb, hogy előmozdítója volt a szemiotika hazai elfogadtatásának: Voigt Vilmossal és Szerdahelyi Istvánnal együtt társszerkesztője volt a Szemiotikái tanulmánygyűjteménynek (Budapest 1975), Horányi Özsébbel együtt ugyancsak társszerkesztőként jegyezte a Jel tudománya című kötetet (Budapest 1975). „Hídépítő" munkája közben nem felejtkezett el hagyományosabb diszciplínák műveléséről sem. Az anyanyelvi nevelés és szociolingvisztika, nyelvi tervezés egész életén át foglalkoztatta, mindehhez kiváló szakembereket nyert meg - nyelvészeten innen és túl -, mint a pszichiáter Buda Bélát, a szlavista és finnugor nyelvész Fabricius- Kovács Ferencet, az orvos-pedagógus Kontra Györgyöt, az orvos-tudománytörténész- könyvtáros Vekerdi Lászlót, a reformpedagógus Zsolnai Józsefet és még sok más neves szakembert. A rokon tudományok kiváló képviselői mindig számíthattak támogatására és együttműködésére, mint az irodalmár-szociológus Hankiss Elemér, a folklorista- szemiotikus Voigt Vilmos. Ezek a nevek, amint a korábban fölsoroltak is jelzik Szépe György érdeklődésének és aktivitásának szédítően tág spektrumát. Szépe György terjedelmes írott oeuvre-je csupán halvány jele széles érdeklődésének és tudományszervezői aktivitásának. Mert mindenekelőtt pedagógus volt, aki mágnesként vonzotta magához a tanítványok seregét, öntött beléjük lelket, erősítette önbizalmukat. Némi túlzással és a hozzá hasonlók sorsfordító szerepét hangsúlyozandó mondom, hogy az ő ideje előtt (és persze alatta meg utána is) a nyelvészetre - a magyar nyelvészet önmagába zárkózó hagyománya miatt - általában csak betonfenekű és képzelőerő nélküli fazonok fanyalodtak. Az 56-os forradalom utáni időben, a terror csitultával, ő volt az első, aki hírt hozott, hozhatott a nagyvilágban történt változásokról, új irányzatokról, és hódította meg általuk a nyelvészetnek az új nemzedék újdonságra vágyó és nonkonformista tagjait. Magam is e nemzedékhez tartozom, noha vidékiként nem tartoztam, nem tartozhattam tanítványai, a „Szépe-boyok és -girlök" seregéhez. De távolról érdeklődéssel figyeltem és nagy rokonszenvvel követtem én is őket és mesterüket, s örömmel vettem tudomásul, hogy ő is figyel rám. Visszatekintve pályámra, 104
