Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Pintér Lajos: Négy bagatell

4.

1979-ben született Lajos fiam, 1981-ben András. Tehát még mindketten a rendszerváltás előtt. Még láttak orosz tankokat gyakorlatozni menni, előttünk a Nyíri úton, a hetényegyházi erdőkbe, láttak orosz katonatiszteket Kecskemét főterén, és a nyíri erdőbe masírozó ázsiai arcú kiskatonákat.

Jártak később a Molnár Erik-iskolába, amelyik azóta már Arany János nevét viseli.

Nem tudom, melyik fiam nyelvi leleménye volt, hogy félrehallása során többször is így emlegette, beszélni még alig tudván, megyénket: Bécs-Kiskun megye.

Nekem nagyon tetszett ez a félrehallás, nyelvbotlás, büszke voltam a fiamra, és büszke voltam a megyémre is, amely ezek szerint egy kicsit Bécs-Kiskun megye.

Azokban a napokban találkoztam az utcán Romány Pállal, a megye előbb emlegetett első titkárával.

Lelkesen újságoltam neki, hogy a fiaim hogyan nevezik a megyénket. A mesé- lés közben jót is nevetek e gyermeki nyelvbotláson. Meglepetten látom, hogy a különben jó kedélyű Romány Pál nem nevet e történeten.

E szívemnek oly kedves gyermeki nyelvi bukdácsoláson, úgy tetszik, számára nem volt nevetnivaló. De gustibus non est disputandum. ízlések és pofonok különböznek.

80