Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században

Semmiképpen sem felesleges annak kiemelése, hogy a különféle zsoltárok Szenczi Molnár Albert fordításaiként éltek tovább százak és ezrek emlékezetében. A katolikus egyházi énekek lejegyzett részei Kájoni János Cantionale catholicum című kötetéből valók. De került elő Szőlősi Benedek Cantus catholiciájából is néhány idézet. Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy a már említett, A tékozló fiú históriája és a Mária Magdolna históriája Szentmártoni Bodó János erdélyi unitárius költő alkotása a két folyó között is olvasókra talált. Rajtuk kívül fellelhető Szegedi Lajos protestáns lelkész, Szkhárosi Horvát András, Újvári Tamás, Carthausi Szt. Domokos, Pécslyi Király Imre egy-egy verse, illetve versrészlete, Aquinói Szent Tamás és Szent Bernát egy-egy himnusza. Idézték a Kecskeméti Graduál (1637-1681) egyik énekét. Található a Kun-kódexből (1621-1647) is néhány sor, valamint az evangéliumokból kisebb részletek.

Legalább ennyire indokolt, hogy a világi jellegű művek alkotóit ugyancsak név szerint említsük. Az egyik lejegyző teljes egészében idézte Balassi Bálint Cantio elegánsát (Siralmas énekét). A kor két jelentős katolikus költője is nyomot hagyott. Hajnal Mátyástól két, Nyéki Vörös Mátyástól egy idézet került elő. Fellelhetők ezeken kívül Rimay Jánostól és Szepsi Csombor Mártontól származó versrészletek is. Ezeknél az idézeteknél nem lehet eléggé erőteljesen hangsúlyozni, hogy többségükben csak alig néhány osztályt végzett emberek, ritkán adódó szabad perceikben, szinte tudattalanul vetették papírra — ami ezekben az évtizedekben otthon még csak nagy ritkán kerülhetett kezük ügyébe — a fejükben zsongó és mindenképpen becsült szövegeket. Óhatatlanul előtolakszik az a gondolat: vajon napjainkban az agyonunt értekezleteken a lényegesen képzettebb tisztviselők agyában mi zsonghat. Az ezrével papírra vetett firkáikban milyen arányban lelhető egy-egy Nagy Lászlótól, Illyéstől, Buda Ferenctől stb. származó, megragadó epizód. Bár kétségtelen, hogy minden kornak más az érdeklődési köre, erősen eltérő a közkultúra fő iránya, de ha figyelembe vesszük azt a létbizonytalanságot, azt a szegénységet, amely akkor meghatározó volt, ami alapvetően meghatározta a közösség gondjait, talán kisebb lenézéssel kezeljük ezen évtizedek kultúráját.

Nem csekély örömmel állapíthatjuk meg, hogy féltucatnyi olyan vers, illetve versrészlet található az összegyűjtött anyagban, amelyek minden bizonnyal helyi szerzők vagy átmenetileg itt munkálkodó személyek alkotásai. Egyiket-másikat, ha formai elemeik nem is teszik kiváló alkotássá, kétségtelen, hogy hangulatuk is eltér az átlagtól. Ízelítőül célszerű az egyikből két strófát idézni.

... Megkészíté az szakács sok szép új étkeket, Foghagymával az csukát, tárkonyos gyömbérrel Az sületlen bárányhús, tikhús fekete lével,

Az sós ponty fő dévérrel, csikó hús jó lével.

Az sok friss ételeknek ki tudná meg számát, Kevés volt ki dicsérte, kinek ötté száját.

Egyik bíró peniglen dicsérte szakácsát,

Hogy megholta után is elvönné jutalmát...32

32 Iványosi-Szabó Tibor: 2008. 97. A vers sorai, miként az esetek nagyobb részében itt is összefolynak, csupán az egyes strófák különülnek el egymástól. A központozás szinte teljesen hiányzik, az ékezetek is nagyobbrészt elmaradtak, ami miatt a szöveg olvasata olykor bizonytalan. A feljegyzést valószínűleg valamelyik kisbíró készítette, akinek a kézírása a lajstrom lapjain több helyen fellelhető.

74