Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században
tehetünk. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ő elemző munkásságát még ezek során sem lehet mellőzni. Kecskemét középkori irodalmi öröksége teljesen homályba vész. Iskolája, magát külföldön is képző jelentős számú tanulója legalábbis számottevő irodalmi érdeklődés lehetőségére utal.21 A városhoz, a cívis társadalomhoz köthető legelső irodalmi munka azonban csak a XVI. században, ezen belül a reformációban gyökerezik. Ez viszont olyan kiemelkedő alkotás, hogy immár évszázadok óta a korabeli legkiválóbb munkák között idézik. A kecskeméti születésű Kodály Zoltánt is megihlető zsoltárfordítás — a csodálatos zenei alkotás nemzetközi nyelvének közvetítésével — méltán lett világhírű. Irodalomtörténészeink joggal emelik ki, hogy e munka lényegesen több, mint egyszerű fordítás. A mű szerkezete, sajátos íve és szuggesztív lírai hangvétele Kecskeméti Végh Mihály valódi alkotása. A szerző személye körüli bizonytalanság máig sem szűnt meg teljesen. Egyik biztos kiindulópont az, hogy a fordítás versfői megőrizték nevét: MICHAEL VÉGKECSKEMÉTI. A másik a mű keletkezésének időpontja: 1561. Ennek alapján nem indokolatlan annak feltételezése, hogy a zsoltárfordító azonos azzal a kecskeméti Mihály diákkal, aki 1521- ben Krakkóban, az egyetemen tanult. Az évszámok alapján azonos lehet Kecskemét város 1564. évi főbírójával, Végh Mihállyal, akinek házában megkötötték a katolikusok és a protestánsok a templom használatáról szóló, méltán híressé vált egyezségüket.22 E témát egy újabb adattal bővíthetjük. A kecskeméti tőzsérek a hódoltságot megelőző évtizedekben is számottevő szerepet vállaltak e tájegység távolsági kereskedelmében. Igen sokatmondó adat, hogy Buda elfoglalása után: „Az első Pest megyei kereskedő, akit — ezúttal Ausztriából hazafelé igyekezve — az ország nyugati határainál felfedezünk, kecskeméti Végh Mihály, aki 1544. július 20-án 1-1 bála boroszlói és iglaui posztót jelentett be elvámolásra Zurndorfnál."23 Tekintettel arra, hogy a Krakkóban egyetemi tanulmányok végzésére induló egykori fiatalember mindenképpen komoly vállalkozó szellemmel rendelkezett, nem indokolatlan ez esetben rágondolni. Annál inkább, mivel ezekben az évtizedekben egy szerényebb vagyonú ember vagy katonaként — főként, ha nemes volt —, vagy pedig kereskedőként alapozhatta meg szerencséjét és családi vagyonát. Ez utóbbit a kecskeméti tőzsérek ebben és a következő évszázadban jelentős számban igazolták. Érdemes e nevek és az alkotó beazonosítását még egy megjegyzéssel kiegészíteni. A Vég, avagy Végh családnév csak a XVI. századi iratokban és nyilvántartásokban lelhető fel Kecskeméten. Egy-egy összeírásban csak egyetlen ilyen családnév található. A XVII. századi nyilvántartásokban pedig már sehol sem leljük. Tehát a tévedés lehetőségét ez a tény is szűkíti. Már Hornyik János több mint egy tucat olyan írót sorol fel, akiknek neve, illetve előneve kecskeméti. Ok vélhetően, vagy a helyi iskolákban kezdték tanulmányaikat, vagy itteni munkálkodásuk révén kapták ragadványnevüket. Aligha kétséges, hogy személyük a helybeli szellemi igényességnek, esetenként az irodalom iránti számottevő érdeklődésnek tanúi. Nem kiemelkedő alkotás ugyan, de Mikszáth Kálmán feldolgozása révén közismertté vált a századfordulóról egy rövid írás. Orosz László joggal emeli ki a beszélő köntös históriájának bemutatása során, hogy az elbeszélés nemcsak történelmi dokumentumként becses, hanem „kerek szerkezete, jó előadása miatt beillenék 16—17. századi emlékirataink bármelyikébe. " Nemcsak ennek formai erényei jelzik a cívisek számottevő részének irodalmi érdeklődését, formai igényességét, esetleg próbálkozásait, hanem a hatvanas években rög21 Ezek száma közel egy tucatra tehető. Iványosi-Szabó Tibor: 2002/a 159-161. 22 Orosz László: 1990.10-13. 23 Szakály Ferenc: 2001. 368. 70
