Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése

így, ebben az összefüggésben mondja azt, hogy az ő világa alapvetően az ott­honról való kilépéssel változott meg, s akkor fordult gyökeresen új irányba. Azt is mondja, azzal együtt, hogy az otthoni világból való kilépése elkerülhetet­len volt, annak drasztikusságát, a visszatérés lehetetlenségét a mai napig szenvedi. A rendszerváltás érintette, természetszerűen érintette az életét, de már azon a világon belül érintette, amelyikbe otthonról kilépve belekerült. 32. A változásokra nem csak azért nem gondolt, mert nem politikai kategóriákban gondolkodott, s a politika tudományáról akkor még nem is hallott, hanem azért sem, mert egészen a nyolcvanas évek második feléig a politikai változások lehe­tősége fel sem merült. A társadalom más ritmust követett, mint az irodalom. Az irodalom a maga utolsó nagy radikalizálódását a nyolcvanas évek elején élte meg, mondjuk, ezer- kilencszázhetvenkilenctől ezerkilencszáznyolcvannégyig, utána az irodalom már elvesztette azt a lehetőséget, hogy közvetlenül szóljon a társadalomhoz. Noha létezett a hazai ellenzék, a társadalmi változások elindításához külső hatásokra, Gorbacsov reformjaira is szükség volt. Ez az időszak ismét megemelte az irodal­mat, de ehhez az irodalomhoz már egyre inkább a politikai érdeklődés társult. Szinte mindent elolvasott, ami akkor új ismereteket adott a múltról, közel­múltról, ezerkilencszázötvenhatról, a Kádár-rendszerről, a Szovjetunióról, annak történelméről, s így tovább, a politika világába azonban nem lépett bele. 33. Most kérdez megint. Azt kérdezi, valóban így, figyelve - kívül állva - élte-e meg a rendszerváltáshoz vezető időszakot. Azt kérdezi, hogy ebben a történetben mi az, ami általánosítható, s mi az, ami személyes, ami hozzá, egyedül hozzá köthető. Azt is kérdezi, vajon nem a személyes vonások, történések a legfontosabbak, főképpen az életünket körülfogó, azt egyre inkább uraló rendszerek-hálózatok közepette. Mindezek után még azt is kérdezi, egyre szomorúbban, de nem a maga sorsa miatt szomorúan, hogy kit érdekel akár már ma is a történelemnek, a megélt tör­ténelemnek ez a finomnak gondolt tagolása. Élnek még köztünk olyanok is, akik már a rendszerváltás előtt is éltek, hallotta a rádióban a mellbevágó, mert már most a süllyesztő irányába mutató mondatot. Az, aki ezt a mondatot mondta, nem lehet több huszonkettő-huszonhárom évesnél, ha nem így lenne, akkor már ő is élt volna a rendszerváltás előtt. Ezt a fiatalembert már biztosan nem érdekli az ő gondolkodása. (Folytatjuk) 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom