Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Petőcz András: A hajléktalan Isten; Az utcánkban, minden éjjel; Imádság Párizsban; A zsoltárolvasó monológja: versek
Ha megversz is, Isten, reám te vigyázol, messze jövendőben mindenik meggyászol, elbújtat majd engem a rue du Chat Qui Peche, ha az elmúlás keres. A zsoltárolvasó monológja Valami eldurvult, valahol, valahonnan. Mindenik világból végleg kikoptam. Körülvesz itt a csend. Volt egy mozdulata, valaha, valakinek. Most csak a lábamban ráng az ideg, miközben térdepelek. Mégis megvagyok, és őrzöm magamban tudat alatt, valami rejtett könyvtár rejtett dokumentumában még őrzöm azt a mozdulatot, azt a legelső gesztust. És egyszer előjön, lehet sokára, és emlékezem majd a mosolyára, és meglátom ismét, ahogy feldereng, azt a régen volt, egykori textust. 52
/
