Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
Szabadságon nyilvánvalóan nem az elvont szabadságot érti, hanem azt, hogy döntéseiben mindig több körülményt kellett mérlegelnie. 30. Nem tudja, volt-e, s ha igen, mekkora szerepe volt az életében a választásnak. Választásról beszél, valójában azonban a döntésre-döntésekre gondol. Néha úgy érzi, hogy valamikor fellépett egy lépcsőre, s azóta szinte mechanikusan járja a maga útját. Mintha mindig csak megcsinálta volna azt, amit éppen kellett. Nem volt így, ezt is tudja. Nem csak a kor légköre emelte ki otthonról, neki is tanulnia kellett ahhoz, hogy középiskolába, egyetemre kerülhessen. Nyitottnak, kíváncsinak kellett lennie a világ iránt, máskülönben egyetemi tanulmányai sem kötötték volna le. Máig büszke - igaz, csak önmaga előtt - arra, hogy nemet tudott mondani a beszervezési kísérletekre. Ha azokban a pillanatokban másképpen viselkedett volna, akkor semmi sem mentette volna meg a lelki összeomlástól. A tanárság ideiglenes biztonságát otthagyta a szerkesztés állandó ideiglenességéért, e mögött is döntés húzódott meg. Valójában sokszor kényszerül döntésekre, életformát váltott, várost is váltott, s szinte mindig az általa becsült munkát végezte. Úgy végezte a munkáját, hogy közben állandóan érezte a kötöttségeket. S úgy, erről senkinek nem beszélt, hogy egy-egy munkán már az elvégzése pillanatában túllépett, s azonnal az újabbat kereste. 31. Túl minden nagy, akár történeti léptékkel mérhető változáson, tisztán látszik, hogy életében két szakasz nyílt ki, az egyik a folytonosan emlegetett „otthoni" világhoz kapcsolódik, a másik az, amelyik az otthoni után következett, s tart immáron negyven éve. Közben végezte el az egyetemet, közben lett szerkesztő, közben őrizte meg magában a kíváncsiságot az irodalom és a naponta érkező kéziratok iránt - s közben történt meg a rendszerváltásnak nevezett átalakulás a nyolcvanas évek végén. Későbbi nemzedékek, történetírók nyilvánvalóan a rendszerváltás éveit jelölik majd meg a társadalmi törésvonal időszakaként, nem is tehetnek másként, a magyar és a kelet-európai átalakulásokat ezek az évek rántják magukhoz, egy-egy ember életében azonban nem mindig közvetlenül mutatkozik meg a történelem. Érzi, hogy túlságosan gyorsan kimondottnak tűnik a fenti mondat. Igen, az egyes ember életében bekövetkező átalakulások nem közvetlenül kapcsolódnak ahhoz, amit a történelemkönyvek változásnak-átalakulásnak mondanak, de ez sem igaz így, mert a társadalmi-gazdasági-politikai-kulturális mélystruktúra átalakulása elkerülhetetlenül visszahat az emberek életére, az átalakulások hatása alól nem vonhatja ki magát senki. 59
