Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Hász Róbert: Mire a bárdok megérkeznek

Előremutat, a dombok és az olajfák irányába.- Azon túl kezdődik a sivatag, igaz?- Pontosan.- És mi van a sivatagon túl?- Mezők és erdők. Pásztornépek.- Adóznak nekünk? Azok a pásztornépek - visszateszi a kalapot a fejére. Oldalán a színes bokréta meglibben a lanyha szélben.- Nem adóznak, kereskednek.- Az nem ugyanaz.- Jó viszonyban vagyunk velük. Gabonáért, sörért, borért, szövetért cserébe kapunk tőlük húst, bőrt, élőállatot. De nem könnyű átjutni a sivatagon nyáron. Nem is igen erőltetjük.- És azok a hegyek?

Kelet felé mutat, ahol a távoli égboltot kékes hegyvonulatok csipkézik. Áttetszőknek tűnnek, mintha híg festékkel kenték volna fel őket az ég kupolájára.- Áthatolhatatlanok. Hegyek és hegyek, mély szurdokok, zuhatagok, havas bércek. Kőszáli kecskék és hópárducok hazája. Fiatalabb koromban sokat vadásztam arra.

A vadászmúltam szemmel láthatóan nem érdekli. Tekintetével ismét a dombokat fürkészi, mintha keresztül akarna látni rajtuk.- Szeretném megismerni azokat a mezőket a sivatagon túl. Gazdag vidék?- Gazdag. Egyszerű, de gazdag. Az ott élő törzsek békések. Rengeteg az erdő, hajóépítésre alkalmas fákkal. Bölény- és antilopcsordák vonulnak végtelen szavannáin. Folyóiban hemzsegnek a halak. Asszonyaik gyönyörűek, dús keblűek, ringó csípőjűek, és rajonganak az idegenekért. Megtiszteltetés a számukra, ha fehér ember szeretői lehetnek.

A százados előreszegezi állát.- Mennyi ideig tart átkelni a sivatagon?- Három nap, de ilyen melegben kockázatos vállalkozás.

Oldalt fordítja a fejét, rám villantja hófehér fogsorát.- Ha nem az lenne, nem is érdekelne.

Arca elkomorul, tekintete újra a távolba mered.

Megköszörüli a torkát. Hangja egyszeriben lágy lesz, elveszíti katonás keménységét.- Az Uralkodó gyengélkedik.- Szomorúan hallom. Remélem, nem komoly.- Persze, hogy nem! - vágja rá kapásból. - Csak hát a kora, ugyebár, előbb- utóbb mindenki megöregszik.

Mit tudsz te az öregségről, gondolom magamban, tested ruganyos, izmaid kemények, hamarabb kielégítesz egy nőt, mint amennyi idő alatt én a budin megkönnyebbülök.- Szeretne még egy utolsó hódítást magáénak tudni. Felrakni egy apró ékkövet díszes koronájára, most, élete alkonyán.- Van még egyáltalán hely azon a koronán? - kérdezem.- Ez is költői kérdés volt, ugye?

27