Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Hász Róbert: Mire a bárdok megérkeznek

- Azok, nagyon - fordul vissza a fal felé. - Sajnos nem értem az írást, nem tudom elolvasni.- Akkor a provincia nyelvét sem ismeri?

Szégyenlősen elhúzza a száját.- Csak pár szót, éppen annyit sikerült megtanulnom indulás előtt, hogy el ne vesszek útközben.- Minden évben, a nyári napforduló idején - magyarázom - ide, ebbe a városba gyűlnek össze az ország költői a távoli hegyvidékekről, a szavannákról, a tengermellékről, és versenyt szavalnak. Evekkel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak a zsűribe, melynek feladata kiválasztani a legszebb verset. Nagy kitüntetés, főleg egy idegen számára. Ezek a bronzlapokra vésett írások a győztes bárdok költeményei.- Nahát. Ezek is olyan dalversenyek, mint amilyenek mifelénk dívnak?- Nem. Nem, itt tilos énekelni a verset, zene sincs mellé. Csak verselnek.- Zene nélkül?- Pontosan. Itt a zene és a vers külön műfaj.- Nahát.- Kedveli a verseket, követ úr?- Nem veszem hasznukat.

Gyengéden karon fogom és beljebb terelem.- Egy kis frissítőt?

Hangjában megkönnyebbülés csendül: - O, azért igazán hálás leszek! Reggel óta hasogat a fejem.- Szokni kell az itteni klímát.

Szalam sörbetet kínál, kiszolgálása kifogástalan. Egy fővárosi palotában is megállná a helyét. Gyerekes dolog, de ez most büszkeséggel tölt el.- Köszönjük, Szalam.

Megvárom, amíg eloltja szomját. Nem fogja vissza magát, egy hajtásra kiissza a poharat.- A palotában természetesen előkészítettünk önnek egy kényelmes szobát. Majd üzenek a fogadóba, hogy küldjék át a holmiját.

Egy mély bólintással tudomásul veszi, de még mielőtt hangot adna köszönetének, folytatom:- Mi sem áll tőlem távolabb annál, hogy hivatalos beszélgetésbe kényszerít- sem, mielőtt kényelembe helyezné magát nálunk, ellenben abban sem kívánom megakadályozni, hogy amennyiben sürgős és fontos üzenete van számomra, azt átadja.

Elmosolyodik.- Még be sem mutatkoztam.- Ez igaz.- Engedelmével: Ernőid Rollf, a II. Gyarmati Hadsereg századosa.

Nem áll fel, ahogyan az illem diktálná.- Orvendek, százados. Az én nevemet bizonyára ismeri.- Hát persze, Orten helytartó úr.

23