Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Sigmond István: A dallam

Tudtam, hogy terhes vagy, hiszen alig vártuk, hogy életet adj életünk értelmének, de oly erőket birtokolhatsz, hogy soha a jelét sem adtad annak, hogy közeleg a várva várt esemény, azt hiszem, még az állatok is jelzik valahogyan, hogy nemsokára bekövetkeznek az örömteli szenvedés pillanatai, az élőlények közül csak a virágok, a fák, az egész növényzet zöldbe vagy színesbe öltözik, Isten adta rájuk ezt a ruhát, ők nem szenvednek, csak amikor kénytelenek elhullatni az Úrtól kapott díszes öltözéket, mert addig az a szerepük, hogy örömöt szerezzenek nekünk, mi pedig, szerelmem, mit csinálunk? Ülünk a vonaton, kézen fogva, ahogy szoktuk, s egyszer csak kihúztad a kezedet a kezemből, felálltál, és csodálkoztam, hogy halkabban beszélsz a megszokottnál:- Megyek vécézni - mondtad, és kimentéi a fülkéből.

Eltelt vagy harminc perc legalább, amíg egy kicsit sápadtabban megint ott ültél mellettem, és nem értettem, hogy miért, de nem engedted, hogy újra megfogjam a kezed. Nemsokára bejött a kalauz, és lekurvázta a feleségemet. Majdnem nekimentem. A legközelebbi állomáson rendőrök szálltak fel a fülkénkbe, láttam egy mentőkocsit is a vonat mellett, felszálltak többen is, két ápolónő egy-egy újszülöttet tartott a karjában.- Maga ennek a dögnek a férje? - kérdezte egyikük.- Kikérem magamnak - mondtam felháborodottan. - Ez a hölgy nem dög, ő az én feleségem.- S maga tudott róla, hogy szült két gyermeket, s a vonat vécéjébe tette? Szerencsére volt nála egy olló, legalább az életüket megmentette.

A bilincset még láttam, aztán elvitték ezt a szerencsétlen asszonyt, a szerelmemet, akit a történtek után némbernek is alig lehetett nevezni.

Miután helyrehozták a nőgyógyászaton, megengedték, hogy meglátogassam a fogházban, ahol kiskorúak elleni szándékos gyilkosság kísérletéért tartották fogva, és várta az első tárgyalás kitűzésének időpontját.- Hogy voltál képes megtenni ezt az aljasságot? Nagyon jól tudtad, hogy imádom a gyermekeket. Alig vártam, hogy megszülessenek, s te majdnem megölted őket. Mi vagy te, szörnyeteg?- Csakhogy ők ketten voltak, s nagyon jól tudod, hogy én az egyke híve vagyok.- A mi családunk soha nem követte ezt a végzetes melléfogásnak tartható, székely szokást. Ettől csak csökken a magyarság számaránya, és ennek éppen az ellenkezője a mi célunk. Csak úgy tudunk megmaradni évezredekig, ha egyre többen leszünk. Emlékezhetsz, meséltem neked, ha most, ebben a helyzetben egyáltalán érdemes-e szót váltani veled, aki majdnem megölted a gyermekeimet, hogy 1568-ban II. János választott magyar király székely főnemesi rangot adott az akkori ősömnek, s most, több mint 500 év után ennek a székely főnemesnek két ivadéka majdnem egy vonatvécében végezte az életét. Uram, miért csináltad ezt velem? Miért engedted meg, hogy ez a némber majdnem megölje a gyermekeimet? A mi családunk minden esetben sok utóddal bővült, nagyapámnak 13 gyermeke volt, mi is hárman vagyunk testvérek, s ha meg is mentik a két már-már halálra ítélt gyermekemet, egy árvaházba kerülnek majd, s mi lesz belőlük 18 éves koruk után? Csatornalakók, koldusok, vagy egy-egy börtönben fogják szerencsés

12