Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
Most, amikor ismét csak átgondolja az életét, érzi, hogy át kell értékelnie mindazt, amit a maga és családja életéről gondolt. Ezerkilencszáznyolcvankettőt követően, Kecskemétre való átköltözésük után született meg második gyermekük, két évvel később lakáshoz jutottak, kialakították családi életük kereteit, baráti társaságba jártak, beilleszkedtek egy város életébe, ha csak ennyi történt volna, már az sem lett volna kevés. Ekkor, gyakorlatban tanulta a szerkesztést, akkori tapasztalatai ma is segítik. Meghatározó barátságokat kötött számára fontos írókkal, napi tapasztalatokat gyűjthetett, ezt nem cinikusan mondja, minden apró adalék fontos volt számára, s nem csupán apróbbak megfigyelésére nyílt lehetősége, bár távolról, de érzékelte az irodalom és politika küzdelmét, értesült a legfontosabb történések háttér-mozzanatairól is, s írta-írhatta a tanulmányait-kritikáit. Első kötete ezekből az írásokból áll majd össze, ezerkilencszáznyolcvankilencben jelenik majd meg. Mindez azonban nem tette boldoggá, az ütközések érintették az életét, távlatot pedig nem látott maga előtt. Az életüket meghatározó körülállásokat, alapvető kereteket ekkor alakították ki a maguk számára, belépett abba a körbe, amelyikbe korábban szeretett volna bekerülni, s mégis, ekkor és itt is azt érezte, hogy mintha kívül állna a történéseken. Régen, akkor, amikor mindez megtörtént, minden apró történetet igyekezett megjegyezni, leveleket, kéziratokat tett el azzal, hogy az utókor majd összerakja a történéseket. Akkor, amikor az a világ szétesett, érdektelenné vált minden korábbi adat, történés. Mit látott akkor abból a világból, amelyik korábban teljesen zárt volt előtte, legalább a jegyzetben ezt a kérdést is érintenie kell. Látta a rendszer mindennapos működését, az apró hírmorzsák születését, ezek a morzsák éltették, akkori kifejezést használva, a második nyilvánosságot. Testközelből élte meg a Forrás körüli csatákat, ezek közül a legdurvább az 1983-as szárszói tanácskozással foglalkozó számhoz kötődött 1983 augusztusában. Hosszú, feszültségekkel terhes hetek teltek el újságcikkekkel, feljelentésekkel, sokáig nem lehetett tudni, hogy mi lesz a lap sorsa, s hogy dolgozhatnak-e tovább. Végül Hatvani Dániel újabb, ismét csak utolsó pártfegyelmit kapott, ami természetesen nem oldott meg semmit sem. Ott volt, amikor a megyei pártbizottság ideológiai titkára szerkesztőségben ismertette a döntést, máig emlékszik arra, ahogy Zám Tibor nagy indulattal fejtette ki a véleményét erről az egész történetről. A Mozgó Világ körüli ütközetekről Hatvani Dániel számolt be a szokásos főszerkesztői értekezleteken elhangzottak alapján, barátai révén is rengeteg hír jutott el hozzá. Emlékszik egy kiadványra is, ez talán a pesti jogi karon lezajlott vita anyagát tartalmazta, mi volt ez, hogyan jutott hozzá, nem emlékszik már rá. 1982-ben az aktuális Tiszatáj-botrány kapcsán hívták fel a pártközpontba Ilia Mihályt, s ajánlották fel neki a Tiszatáj főszerkesztői posztját, amit ő erkölcsi alapon állva visszautasított. Tanára telefonon tájékoztatta, hogy hosszú, alapos levélben számol majd be a történtekről, a levelet pedig a Baka Istvántól kapott Kincskereső-fejlécet viselő borítékba teszi, így talán elkerüli majd a szervek figyelmét. Nem kerülte el, a levelet hosszú hetekig nem kapta meg.* 55
