Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
még egy város, mely oly áldozatokat hozott volna az Orosz hadsereg ellátása érdekében, mint Kecskemét".60 A közbiztonság állapotában december első napjaitól 1945. január közepéig egy nyugalmasabb időszak következett. A szovjet katonák ekkor kevésbé zaklatták a lakosságot, majd január közepétől ismét, szinte mindennap jelentették a kerületvezetők, hogy a katonák fosztogatják az elhagyott házakat, és erőszakoskodnak a lakossággal. 1945. január 26-án ismét súlyosabb problémákat említett az első kerület vezetője a jelentésében: „a kerületben az elhagyott lakásokból a bútorokat az oroszok még nagyobb arányban hordják". Február elején is naponta jelentette a kerületvezető, hogy: „a kerületben a fosztogatások az oroszok által még nagyobb mértékben folynak". A szovjet katonák az ideiglenes kecskeméti tartózkodási helyüket is igyekeztek berendezni a városban található jobb minőségű bútorokkal. Sokszor ez teljesen irracionális volt, mert a néhány hetes itt-tartózkodás után tovább kellett vonulniuk, és az elrabolt bútorokat, amelyeket felhalmoztak szálláshelyükön, nem tudták magukkal vinni.61 Február 21-én azt jelentette a kerületvezető, hogy az elhagyott lakásokból a bútorok maradékát és egyéb ingóságokat a kerületi raktárba, egy 150 négyzetméteres, négyszobás lakásba szállították. A probléma azonban ekkor még nem oldódott meg, ugyanis 1945 májusában a polgármester az 52. számú körözvényében arra utasította a kerületvezetőket, hogy a szovjet katonák által elhagyott lakásokat és épületeket késedelem nélkül vegyék őrizetbe és tegyenek intézkedést az ott maradt ingóságok megőrzésére. A bizonytalanság és a lakosság zaklatása 1945 nyarán is igen jelentős volt. Tóth László polgármester július 13-án a következőket írta a nemzeti bizottságnak: „Jelenleg Csalános és Talfája körül táboroznak azok az orosz kötelékek, amelyeket később városunkban főként laktanyákban és az esetleg kiürítendő kórházakban szállásolnak el." A környékbeli lakosságot sok veszteség éri, „naponta 30-40 ilyen panasszal fordulnak a polgármesteri hivatalhoz." Ezeket a bejelentéseket továbbítani szokta a városparancsnokhoz, de nem tudja teljesen felszámolni a problémát. Megjegyezte, hogy „gyökeres intézkedésre volna szükség, mert egyes helyeken a lakosság már nem is mer külterületen maradni". Kérte, hogy a nemzeti bizottság és a pártok is keressék fel ez ügyben a szovjet városparancsnokot, és kérjék „hathatós intézkedését és védelmét".62 A kerületek vezetőinek jelentései alapján megállapíthatjuk, hogy Kecskeméten a szovjet katonák erőszakoskodásai, fosztogatásai mindennaposak voltak hónapokon keresztül.63 Matolcsy Károly nőgyógyász szerint háromezer nő ellen követtek el nemi erőszakot a 60 MNL BKML XVII/46. A Kecskeméti Nemzeti Bizottság iratai. 671/1945. 61 Az elrabolt zsidó vagyonból a háború végén nemcsak a német és a szovjet katonák jutottak értékekhez, hanem az Ausztriában tartózkodó magas beosztású amerikai tisztek és közlegények is. Az aranyvonattal Nyugatra szállított több vagonnyi aranyat, ékszereket és egyéb zsidó értékeket az amerikaiak raktározták Salzburgban. Az itt elhelyezett értékekből 1945-ben és 1946-ban is a katonai vezetők lakásaira nagy mennyiségben kerültek szőnyegek, festmények, ezüst- és üvegtárgyak. A vagyon őrzésével megbízott katonákat gyakran váltogatták és helyezték vissza őket az Egyesült Államokba. Kádár Gábor-Vági Zoltán: Aranyvonat. Osiris Kiadó, Bp. 2001. 41-132. Kádár Gábor és Vági Zoltán a következőképpen összegezte az amerikaiak szerepét ez ügyben: „Az azonban biztos, hogy kézen-közön számos tárgy eltűnt, és sohasem került vissza a raktárba, tehát az amerikai hadsereg magas rangú - sok esetben névvel azonosítható - tisztjeit komoly felelősség terhelte a magyar zsidók vagyonának további szétszóródásáért, sőt egyes értékes tárgyak, tárgycsoportok eltulajdonításáért." Kádár G.-Vági Z.: Aranyvonat, i. m. 76. 62 MNL BKML XVII/46. 167/1945. 63 A Kecskeméti Lapok 1945 januárjától orosz-magyar mondatokkal és kifejezésekkel igyekezett segíteni a lakosság kommunikációját. Az első kifejezések között szerepeltek a következők: „Egészséges vagy? Nem, ő igen öreg és mindig beteg". Kecskeméti Lapok, 1945. január 4. 107
