Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
nak, hogy a távlatosság esélyeit mutatta meg, s hogy a kultúra jelenségeit a bartóki modell összefüggéseibe helyezte. Azt hiszi, az irányok voltak a legfontosabbak, az, hogy napi olvasmányai felett megjelent egy olyan mező, amelyben összekapcsolódhattak a legfontosabb jelenségek. 23. A nyolcvanas évektől, mondja ma, de nem tudja pontosan, hogy is volt, nem egy-egy könyv hatott rá, inkább az ilyen-olyan társadalmi jelenségeket akarta egységben látni, társadalmi tapasztalatait akarta elrendezni. Lehet, hogy az évtized elejének folyóirat-irodalma kötötte le, lehet, hogy ennél is erősebben a rendszerváltást megelőző és az ahhoz kapcsolódó történeti irodalom. Lehet, hogy az újabb magyar irodalomból akkor olvasta el mindazt, amit egy szerkesztőnek el kellett olvasnia. Az időben visszalépve is tágította a látókörét, Kosztolányit és Babitsot ekkor kezdte mélyen olvasni. Lekötötte Kálnoky László öregkori költészete, erre határozottan emlékszik. Aztán az országba becsempészett példányokból Márait olvasta, naplói máig lekötik. Nyilván lesz majd valaki, aki listába szedi az akkor felszínre került történeti adatokat, összefüggéseket, az akkor megtapasztalt, felismert társadalmi jelenségeket, azokat, amelyek a szociográfiai irodalom révén váltak ismertté, azokat, amelyek a felfrissülő történészi vagy gazdaságtörténészi, közgazdászi munka eredményei alapján mutatták meg magukat, azokat, amelyek az ellenzéki gondolkodásmód érvényesítése kapcsán tudatosultak, még ha szükségszerűen szűk körben is, nem beszélve az újabb írói-művészi nemzedék új érzékenysége által megmutatott összefüggésekről. Összetettebbé, gazdagabbá vált a kor, összetettebbé, gazdagabbá vált az irodalom. Bárki mondhatja ezzel szemben, összetett volt korábban is, erre azt válaszolja, hogy az irodalom ekkor tudta összetettebbnek, gazdagabbnak mutatni magát. S természetesen azt is mondja, hogy ő innentől látta összetettebbnek a magyar irodalmat. 24. Egy-másfél évtized alatt óriási változások történtek, a hetvenes évek folyóiratai, miközben a maguk korában irodalmon túlmutató szerepet vállaltak, mintha előfutárai lettek volna annak, ami a nyolcvanas években szellemi területen történt. Nem csupán a határainkon túli magyar irodalom, s így a határainkon túli magyarság ügyének előtérbe kerülésére gondol, hanem a szocializmus kritikus közgazdászi megközelítésére, ezerkilencszázötvenhat előtérbe kerülésére, s így tovább. Számos példát hozhatna, most csak egyet említ, hét évvel, ismétli, hét évvel azt követően, hogy Csoórinak többek között az információhoz jutás lehetetlenségét megnevező írását pengével vágták ki a Forrásból, számos szerző tollából a Századvég kiadásában megjelent a nyolcvanas évek magyar társadalmi és gazdasági jelenségeit elemző, számos reformjavaslatot megfogalmazó Fordulat 53
