Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
Rigó Róbert Kecskemét szovjet megszállása Tanulmányomban a Kecskemétre jellemző egyedi, sajátos vonásokat emelem ki 1944 végére és 1945-re vonatkozóan. A város belterületi kerület- és külterületi körzetvezetői napi rendszerességgel jelentettek a polgármesternek, ezek a témám legjelentősebb forrásai. Kecskemét a kiürítést és a front átvonulását követően több szempontból is sajátos helyzetben volt: a várost teljesen kiürítették és a lakosság csak lassan tért vissza, egyes területeken hiányzott az alapvető infrastruktúra, a javakat széthordták, a katonák az üres lakásokba költöztek. Kecskemét Budapest ostromához jelentős hátteret biztosított, kilenc katonai kórház működött a városban, melyek felszereléséről és a katonák ellátásáról a helyi lakosságnak kellett gondoskodnia. A korábban leszerelt üzemeket újraindították, melyekben a szovjet katonák számára robotoltak a helyi lakosok. A városban hónapokon át magasabb volt a katonák száma, mint a polgári lakosságé, gyakoriak voltak az atrocitások, az erőszakoskodások, a fosztogatások és a gyilkosságok — a front átvonulását követően több mint egy évvel - még 1945 decemberében is. A front átvonulása Kecskeméten 1944 októberétől a Kárpát-medence a németek számára a második világháború legfontosabb hadszínterévé vált. A németek Magyarországon egyre jelentősebb erőket vetettek be a nyersanyagok, főleg az egyre szűkösebbé váló olaj biztosítására.1 Sztálin is szerette volna minél hamarabb elfoglalni Magyarországot, hogy az október 9-13. közötti moszkvai tárgyaláson Churchillel kötött „cédulás megállapodás" Magyarországra vonatkozó szovjet és nyugati befolyás 50-50 százalékos mértékét katonai erővel módosítani tudja. Ráadásul a brit miniszterelnök a balkáni partraszállás tervével is előhozakodott, ami Sztálint nyugtalanította, ezért sürgette Budapest mihamarabbi elfoglalását. Mindezek következtében október második felében a Duna-Tisza közén egyre intenzívebb harcok bontakoztak ki. Október 28-án Sztálin parancsba adta Malinovszkijnak, hogy 24 órán belül induljon meg Budapest felé, és mihamarabb foglalja el.2 A másnap induló támadásnak a 1 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Bp. 2005. 354-355. 2 A Sztálin és Malinovszkij között október 28-án, 22 órakor elhangzott telefonbeszélgetés igen érdekes. Malinovszkij nem akarta a hadsereg megerősítése nélkül megindítani a támadást Budapest elfoglalására, azonban Sztálin „határozottan megparancsolta" a másnap reggeli támadást. Ungváry Krisztián: Budapest ostroma 6., átdolgozott kiadás. Corvina Kiadó, Bp. 2005. 13-14. 94
