Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái

Marcell helyére. "31 Ebbe a típusba sorolható végül a következő, felettébb érzékletes példa is. „Ma reggel beszéltem Harsányi Rezső színésszel. Tud-e valami újságot, kérdeztem tőle gépiesen. Felragyogott az arca, szikrát vet a szeme, s fülemhez hajol. »Tegnapelőtt beszéltem Somogyvári Gyulával, aki, mint tudja, a vezérkar propagandaosztályának a vezetője s összekötő a vezérkar és a Külügyminisztérium között. Én is, mint maga most tőlem, megkérdeztem tőle, mi újság. Gyula a világ legtermészetesebb hangján mondta: »Vége, slussz, béketárgyalások folynak, téli háború már nem lesz«."32 A holtbiztos, a beavatottak egyikétől származó információ ezúttal sem ért persze többet, mint a hozzá hasonló megannyi kiszivárogtatás vagy rémhír; ekkor ugyanis még csak 1942. október 8-át írtak.

Hasonlóképpen szerez tudomást Kemény, a zsidó származása miatt a szellemi életből kitessékelt entellektüel az irodalmi élet aktuális eseményeiről is, amire más módon már nem tehet szert; ráadásul zárkózott életet él ezekben az években. Jellemző bejegyzés példázza ezt. „Agai mondja, hogy az Újság szerkesztőségéből legújabban a 46 éves Erdős Ivánt vitték el munkaszolgálatra. Tudomásom szerint most a teljesen fogatlan és keresztül-kasul beteg Zsolt Béla, Török Sándor és Erdős Iván van benn (mármint munkaszolgálaton]."33

A közizgalmat keltő hírhiányos események, amelyek a rendkívüliségükkel és többértelműségükkel, valamint azzal váltanák ki fokozott érdeklődést, hogy neves emberekkel függnek össze, mindig kiválóan alkalmasak arra, hogy híresztelések és rémhírek anyagát képezzék. A második világháború éveiben vissza-visszatérő híresztelés forrása volt a munkaszolgálatra behívott neves kardvívó olimpiai bajnok, Petschauer Attila sorsa (és ténykedése), a személyével összekapcsolt fantasztikus hírek futótűzszerű terjedése. „Marika, a szervita harmadrendű nővér izgatottan esett be az ajtón ma délben, mikor ebédeltem, olvassuk a 1942. szeptember 14-i feljegyzésben. Tudom-e, mi a szenzáció? Nem én, mondom. No, hát tudjam meg, hogy az éjszaka az orosz repülőrajt Petschauer Attila vezette Magyarország ellen, de a gépét lelőtték, ő ejtőernyővel kiugrott a gépből, földet is ért, de elfogták, és ma reggel már ki is végezték. Ezt a hírt Marika egy józsefvárosi vendéglőben hallotta. "34 Később másfajta rémhír is keringett Petschauer személyével kapcsolatban. „Az öreg Santelli [a neves vívóedző] felhívott délután, igaz-e a hír, amivel tele van a város, hogy »á szegen« Petschauert felakasztották. Közöltem vele, hogy én is hallottam, de éppen tegnap közölték velünk, hogy egy tiszt, aki civilben újságíró, levelet írt egy barátomnak, hogy Petschauer jól van, már régi humoránál van, nincs semmi baja. Ez a tiszt most annál a munkaszázadnál teljesít szolgálatot, melyhez Petschauer is tartozik. "35

Háborús időkben a frontesemények, valamint a hátországi közellátás ügyei, a második világháborúban pluszként a várható bombázások eseményei rendkívüli érdeklődést váltanak ki. Miután rájuk vonatkozóan gyakori a hírzárlat, e tény fokozott hírkeresletet támaszt irántuk a lakosság nagy hányadában. A várható bombázásokról mindig valamilyen híresztelésből értesülnek a budapestiek, ilyenformán: „Az egész város tele volt ma avval a hírrel, hogy estére 500 bombázógép jön Budapest fölé. Mindenki »autentikus, megbízható, komoly helyről« hallotta."36 Az esedékes bombázásokról való suttogás

31 Uo. 229.

32 Uo. 210. Somogyváry Gyula, aki „Gyula diák" néven verseket írt, és ennél is tágabb írói tevékenységet fejtett ki, egyúttal pedig kormánypárti parlamenti képviselő volt a harmincas években, ténylegesen mint tartalékos százados teljesített ez időben szolgálatot a Vezérkari Főnökség Nemzetvédelmi Osztályán, Kádár Gyula ezredes vezetése alatt.

33 Uo. 165.

34 Uo. 199-200.

35 Uo. 202.

36 Uo. 201.

89