Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Gyáni Gábor: „A városban ma mindenki arról beszél…”: Háborús hétköznapok egy napló tükrében
filmjeik miatt is a begyében voltak64, nem is beszélve Földes Jolánról, aki A halászó macska uccája című regényéért angol díjat merészelt kapni, amiért Eliade a román propagandáért felelős szerveket is leszidta.65 1937 szeptemberében elmarasztalta a vak állami vezetőket, mert ahelyett, hogy a svábokat és a szászokat favorizálnák, a magyaroknak kedveztek. „Micsoda ostoba kisebbségi komplexusról tettünk tanúságot, mert félünk a magyaroktól! - kiáltott fel. Közben „ölbe tett kézzel néztük, hogy miként erősödik meg a zsidó elem az erdélyi városokban, miként magyarosodott el Déva teljesen, miként pusztult le az Avas-vidék, miként telepítettek zsidó földműveseket Erdélybe, miként kerültek a máramarosi és bukovinai erdők a zsidók és a magyarok kezébe stb. stb."66 (A máramarosi kitétel új kényszerképzettörténeti fejlemény, mert iskolai naplója szerint 1923-ban a kérdést megvitató diákok arra a következtetésre jutottak, hogy „a zsidók nem mehetnek Palesztinába, mert ott nincs, aki megmunkálja a földet, hogy annak terményeivel kereskedjenek és megszedjék magukat", és különben is „zsidó nem csap be zsidót".67 Az érvelés dialektikája nem új: a zsidók, ha nem művelnek földet, az a baj, ha művelnek, az is. A máramarosi zsidók egyébként még azelőtt is műveltek földet, mielőtt Romániához kerültek volna, korszerűbb állattenyésztésük újabb fejlemény.) Közben a románok számaránya Besszarábiában 68%-ról 51%-ra csökkent, és még a bukovinai ukránok is úgy elszaporodtak, hogy már majdnem összeérnek a bolgárokkal, akik a Duna felől nyomulnak. A Bulgáriától elcsatolt Kadriláterbe macedorománokat kell telepíteni, akik a késre fejszével válaszolnak.68 Különben a magyarok a bolgárok után „a legimbecillisebb nép"- amint ezt 1936-ban írta. Mai hívei, akik - úgymond - megvédik az állandó - úgymond- összehangolt nemzetközi támadások ellen, gondosan kihagyják ezt a passzust apologe- tikus írásaikból.69 Viszont jellemző, mert jelzi, hogy a hiszterizált légkörben a hiszterizált hisztérikus hogyan hiszterizál. Eliade maga később állandóan tagadta, hogy homo politicus lett volna. Legionarizmusát nem-legionarizmussá átstilizálni akaró mai és minapi prókátorai, mentegetői pedig végzetes naivitásával és vakságával magyarázták és magyarázzák magatartását.70 Eliade „Politikába tévedt humanista".7i Ez a magyarázat és minősítés kissé komolytalan! A legkomolyabb a régi barát keserű vallomása Elládéról: „Nem komolytalan, nem őrült. Csak naiv" - írta még 1936 elején naplójában Mihail Sebastian, aki ezt a naivságot azonban „katasztrofálisnak" tartotta.72 És már korábban megdöbbent, amikor barátja teljes nyugalommal jelezte: „Inkább akarok egy kis Romániát, elveszített tartományokkal, de megmentett polgárságával és elitjével, mintsem egy <szovjetizált> proletár nagy Romániát."73 (1943-ban attól rettegett, hogy ha Románia szovjet megszállás alá kerül, „kiirtják azt a százezer embert, akik bűneik ellenére, ma a román jelenséget alkotják".74) 64 Mircea Eliade: Ungurii la Bucure^ti. Vremea, 1937. jan. 10. 470. sz. 65 Mircea Eliade: Unguria $i Yolanda Földes. Vremea, 1936. nov. 8. 462. sz. 66 Eliade: Textete „legionare", 54. 67 http://www.observatorcultural.ro/Altfel-despre-dioptriile-lui-Mircea-Eliade-(II)*articleID_21235- articles_details.html (2013-03-06) 68 Eliade: Textete „legionare", 55. 69 Norman Manea: Despre clovni: dictatorul $i artistul. Cluj, 1997. 213. 70 Mihai $ora - Sorin Antohi: Mai avem un viitor? Buc. 2001. 89.; Sorin Alexandrescu: Paradoxul román. Buc. 1998. 230., 239., 241. 71 Matei Cälinescu: Despre loan P. Culianu §i Mircea Eliade. Iasi, 2002. 39. 72 Mihail Sebastian: Jurnal 1935-1944. Buc. 115. 73 Sebastian: jurnal, 93. 74 Mircea Eliade: jurnalul porthugez si alte seriért. I. Bucure$ti, 2006. 203. 73
