Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
17. Valódi önarcképet akkor rajzolhatna magáról, ha világértelmezéseinek, mit értelmezéseinek, egyszerű, primitív értelmezési kísérleteinek egymást követő változatait különböző, egymásra rétegződő síkokban tudná felvázolni. S ha mai tekintetével tudna kapcsolatot teremteni azzal az emberrel, aki ő volt akkor, s nem akart mást, minthogy megértsen valamit a világból. Már tanár volt, kezdő tanár, amikor Görömbei Andrástól Egerben, Cs. Varga Istvánék lakásában megkapta Csoóri Sándor egyik írásának gépiratát, az írást a Forrás 1980. februári számából pengével vágták ki. „Az ember idemegy, odamegy, koldul. Értelmiségi létére híreket koldul: mit tudsz? mit hallottatok? mi lesz a villámgyorsan összehívott országgyűlésen? mi lesz Helsinkiben, Belgrádban ? S igaz-e, hogy mélyülnek újra a hazai szakadékok, vagy csak a saját zsebükre dolgozó madár jósok riogatják a népet jó szokás szerint? A vérszegény kérdésekre vérszegény a válasz is. Mondatok röppentek fól s hullnak le félúton. Szavak, találgatások, füstölgések. Egy félértesülés a jónevű közgazdász feleségétől a földalatti mozgólépcsőjén. Egy másik a könyvkiadó felelős vezetőjétől. A harmadik - mert ugye véletlenek is vannak - egy húsz éve nem látott osztálytárstól, aki két hónap óta X. Y. államférfi leányát oktatja angolra, s bejáratos a házukba is. Igen: kisebb-nagyobb hírmorzsák innen-onnan. Sovány madárkaeledel elhullajtva. Egyszer puha, másszor érdes, reszelős, köhögtető. De mi lecsapunk rá, s átláthatatlan helyzeteinkben elkezdünk mohón olvasni a változatos jelekből. Sőt, félértesüléseinket az ember teljességigényének a törvénye szerint ki is kerekítjük, mert a testi csonkasághoz hasonlóan képzeletünk csonkaságát se viseljük el magától értetődően..."* A fentieket fosszuk meg mindattól, amitől valójában sem az idézett írást, sem Csoóri Sándor más írását nem lehet megfosztani, a korhoz kötöttségétől és politikumától, de még politikai utalásaitól sem, s maradjon benne mindaz, ami a világ iránti eredendő kíváncsiságra utal, azt a könyvtárakba bepillantó, állandóan olvasmányokat kereső, folyóiratokat olvasó fiatalembert így érdekelte mindaz, amit a világról megtudhatott. Aztán adjuk vissza az írásnak azt, ami a lényegét jelenti, a politikumát és visszafogott indulatát, azt a fiatalembert, mert hát egyetemistaként és kezdő tanárként is fiatal volt, így érdekelte mindaz, ami a politika világából eljutott hozzá. * Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi, in: Forrás-antológia 1979-1989, szerkesztette: Fűzi László, Pintér Lajos, Szekér Endre, Kecskemét, 1990, 314. 18. Azt, hogy mit fed a kor lelke kifejezés, aligha tudta volna megfogalmazni, arról pedig még kevesebbet tudott volna mondani, hogy miképpen juthat közelebb ehhez a mitikus jelenséghez, ám tény, hogy immáron majdnem negyed évszázada áll a könyvszekrényében A kor lelke című könyv címlapjával a szemlélődő felé fordítva, Horgas Béla és Levendel Júlia Liget Kiadója jelentette meg. Bár magát a kor lelkét nehezen tudta volna meghatározni, még ifjú emberként is úgy gondolta, hogy annak legfőbb ismerője és letéteményese, nemcsak a hozzá vezető út biztosítója, hanem a jelenség megtestesítője is az irodalom. Ennek az 48
