Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Karádi Márton: A tárgyak új élete; A ragaszkodás fokozatai; Költözés; Költöztetők: versek
Költözés Mondhatnám azt is, hogy én sem akartam igazán, akkor már rég nem szerettelek, csak a jól bevált dolgokhoz ragaszkodtam, megnyugtatott, hogy tudom, hol tartod a kötszereket és a sót, és hogy biztos lehetek abban, mindig visszarakod a helyére a könyveket a szőnyeg rojtjait pedig szeretettel fésülgeted, mint egy kislány haját. Utoljára leültethetnélek magam mellé, de olyat csak idegeneknek mond az ember, hogy érezd otthon magad, ezért inkább hagyom, hogy állj, talán nem veszed észre, hogy hazudok, vagy csak a könnyebbik utat választod, és úgy teszel, mint aki elhiszi, de azért könyörületből elviszed a két ugyanolyan kávéfőző közül az egyiket, ne törjem azon a fejem, hogyan választjuk ki, milyen végzetes apróságokon múlik, mi dönti el hogy a két látszólag egyforma közül melyik lesz felesleges. Költöztetők Miután apa elvesztette a munkáját, eltűnt anya fülbevalója. Mi gyerekek négykézlábra ereszkedve kutattuk át a lakást, benéztünk minden szekrény és komód alá, de anya durván ránk kiabált, hogy ne keressük tovább. Apa még mindig nem talált munkát. Ekkor már a gyertyatartó is hiányzott, utána pedig a bundák tűntek el, apa aranyórája, aztán néhány bútor és porcelán. Csak akkor ijedtem meg, amikor néhány nappal később úgy ébredtem, hogy valaki levágta a körmeim. Anya azt mondta, képzelődöm, de én tudom,
