Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Vasy Géza: Balázs József elbeszélései
Vasy Géza Balázs József elbeszélései Balázs József Tolsztojról: „...az életet nem lehet olcsón és könnyedén megúszni, a létezés értelmét kell keresnünk, akár az ő hősei. Tévedhetünk is persze, de mégis lelkiismeretünk szerint cselekedtünk." Közeledik Balázs József születésének hetvenedik évfordulója*, s ha valami ébren tartja munkásságát, akkor az elsősorban a Magyarok című regényéből Fábri Zoltán által készített film. Nem szabad az emlékőrzésnek ezt a formáját sem lebecsülnünk, de más alkotásaiból is készült film, másrészt pedig, mint ő maga is hangoztatta, filmes szakemberként is, az irodalom és a film két különböző, bár egymásra utalt művészeti ág. Balázs József eredetileg, már középiskolás korában, filmrendező szeretett volna lenni. Bölcsészhallgatóként az amatőrfilmes mozgalom lelkes szereplője volt, elsőként megjelent kisregénye, a Koportos először filmforgatókönyvnek íródott meg. Regényeinek sikere után, 1976-ban lett filmgyári forgatókönyvíró és dramaturg. Mire tapasztalatai és helyzete mégis lehetővé tették volna, hogy ő maga is filmet rendezzen, 1982-ben megtámadta az a végzetes kór, amellyel ugyan másfél évtizeden át hősiesen viaskodott, de ez a küzdelem meggátolta terveinek megvalósítását, s az írásban is erősen akadályozta. Tragikusan félbeszakadt írói pálya lett volna az övé? Az életutat, a meg nem született alkotásokat tekintve igen, ám mindaz, ami megvan, ami olvasható: életmű. Az irodalomértők tábora, s főként a kritikusoké, rendre telhetetlen: folytonosan, futószalagon várnák el a nagyszerű alkotásokat minden szerzőtől. Balázs József 1975-1976 fordulóján néhány hónap leforgása alatt jelentkezett három regénnyel, s ez olyan indulás, amilyenre nehéz más példát találni, s amelyet természetszerűen nem lehet ugyanígy folytatni. 1983-ig újabb két regénye, egy elbeszéléskötete jelent meg, majd Nyíregyházán bemutatták két drámáját (1983, 1985). Kétségtelen, hogv ezeknek a műveknek a fogadtatása már sokkal ellentmondásosabb volt. Felvetődtek jogos kritikai észrevételek is, de a hangsúlyosabb elégedetlenkedés akkor sem volt indokolt. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy a hosszú idő után 2005-ben posztumusz megjelent regény, A torcellói Krisztus nem vált az irodalmi élet eseményévé, pedig ez a Fábián Bálint találkozása Istennel és a Magyarok után egy trilógia záródarabja, s az életművet kiteljesítő, összefoglaló alkotás. Beiktatása az irodalmi köztudatba ma is időszerű feladat. Az amatőrfilmesnek a filmalkotás minden eleméhez értenie kell. Elsőként egy történetet kell elgondolnia és megírnia. Tehát filmnovellára, majd forgatókönyvre van szükség, vagyis filmes szemléletű írói munkára. A szemléletnek stiláris következményei is lehetnek: a filmnovella megfogalmazása nem feltétlenül igényli az irodalmi nyelvet, közelebb állhat a kulturált közbeszédhez. A prózaíró esetében viszont hasznos a képszerű, a láttató erejű írásmód. Már a Koportos egyértelműen tanúsította, hogy Balázs József mindkét szemléletben otthonos: filmes szemmel tudott író lenni, illetve írói szemmel filmes. Termékeny ez * Balázs József 70 éve született. Egykori, tisztelt szerzőnkre Vasy Géza tanulmányával emlékezünk. (A Szerk.) 51
