Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
13. Az előző könyvben hosszú oldalakon keresztül írt arról, hogy számára, s vele együtt sokak számára, az otthoni, régi, paraszti-félparaszti világból való kilépés szükségszerű volt. Ahhoz, hogy a világgal valamennyire is lépést tudjanak tartani, ahhoz, hogy a világgal kapcsolatba kerülhessenek, a nagyszüleik és a szüleik világát ott kellett hagyniuk. Akkor már tudta, de ha nem tudta volna, akkor a körülmények beléje verték volna, hogy a szülők és a nagyszülők világának megtagadása minden nemzedék számára megkerülhetetlen feladat. Nekik, nemzedéke tagjainak, s előttük mindenkinek, akik a faluból való kilépés hosszú időszakra elnyúló kényszerét megélték, azonban nem csupán a múltjukból kellett kilépniük, nem csak azt az időt kellett megtagadniuk, amelyikben az elődeik éltek, meg kellett tagadniuk, mert az az idő végtelenül megkésett volt, hanem a maguk számára megörökölt és megőrzött teret is el kellett hagyniuk. Tudta ezt akkor is, amikor otthonról elindult, s mint a fontos döntéseknél mindig, nem engedte, hogy az érzelmei befolyásolják. Később az érzelmek mindig visszaszerezték a jogaikat. Magát a kilépést szükségszerűnek gondolja ma is, de ma már némi magyarázatot is hozzákapcsol ehhez a szükségszerűséghez. Mindig, minden nemzedékből sokan hagyták el az általuk megörökölt teret. A huszadik század második felében, a polgárosodás egyik utolsó szakaszában, keserűen használja ezt a kifejezést, mert örök megkésettségükre utal, azonban jóval többen tették ezt, mint korábban bármikor. 14. A jelenség magyarázata nyilvánvalóan a kor által megkívánt, de erőltetett, s új tereket teremtő modernizációban rejlik. A hatvanas-hetvenes években a kényszerű és vágyott modernizáció a falvakat, más, pejoratívnak számító kifejezéssel a „vidéket" kevésbé érintette, mint a meghatározó városokat, minden statisztikai adat a főváros és a megyeközpontok akkori megerősödését, népességszámának növekedését mutatja. Ha visszagondol az általa fiatalon elképzelt értelmiségi életre, akkor azt kell mondania, hogy annak egyetlen feltétele sem létezett falun, az előttük és utánuk járókra kiterjesztve mondja ezt, volt honnét és volt miért eljönniük. A mondathoz azonnal hozzáteszi, de nem volt hova visszamenniük, nemzedéke számára nem létezett az organikus élet megteremtésének lehetőséged Fiatalon, gyerekként alig-alig gondolkodott ezen, tette azt, amit tennie kellett, ma már azonban megjegyzi, másképpen kellett volna lennie ennek, mégiscsak a huszadik század második felében jártak, az általa gyerekként megismert tereknek, s mindannak, ami ezekhez a terekhez kapcsolódott, akkorra már modernizálódniuk kellett volna. Akkorra a korábban lakott tereknek már régen át kellett volna alakulniuk, vagy azokat kellett volna modernizálni, s nem koncentrált tereket kellett volna teremteni, lakótelepekkel, művi terekkel, szinte a semmiből, 46
