Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése

Másnap reggel viszont már a Németh-levelezés első kötetét nézegette. Ekkor még előtte volt a maga Németh László-könyvének, készült rá, mondaná, de ez így nem igaz, nem tudta, hogy akár egyszer is rászánja magát arra, hogy leírja azt, amit Némethről tud és gondol. A nyolcvanas és a kilencvenes években min­dig a Németh-életmű egy-egy szeletéről írt, vázlatosan, néha vázlatpontokban is. Aztán kettőezer januárjában elhatározta, hogy rendszerezi gondolatait, ebből a szándékból született meg a könyve. Most azt nem tudja, hogy annak a könyvnek a tapasztalatával lesz-e ereje újra Némethről írni. A Németh-levelezés első kötetének jelentőségét dokumentatív voltában látta. Ma, ismerve az azóta megjelent levelezésköteteket is, Németh Lászlót vallomá- sos írónak látja, s úgy gondolja, naplóinak és leveleinek jelentősége jóval túlnő a hagyományos értelemben vett naplók és levelek jelentőségén. 31. A húsz évvel ezelőtti napló azonban nem ezek miatt az adalékok és összeha­sonlítási lehetőségek miatt kötötte le. Az, ami a napló kapcsán felidéződött benne, tudta, az a tapasztalata volt. Akkor is, ha a tapasztalatait nem tudta volna pontosan évhez-hónaphoz-naphoz kötni, elraktározta azokat, az időtlenségükkel és az állandóságukkal benne élnek. A régi naplót olvasva az lepte meg, hogy akkor sem gondolkodott másról, mint ma. S talán máshogy sem gondolkodott, mint ma. Családról és irodalomról gondolkodott akkor is. A családjáról és a szerkesztő­ségről, állandósult, s most mégiscsak új munkájáról, munkahelyéről, az új köny­vekről, a rendezvényekről gondolkodik ma is. És arról, hogy az irodalom, a kultúra az, amihez kéretlenül hozzákötötte az életét, merre halad, mi lesz vele. Nem arról gondolkodik, amiről Móricz gondolkodott Németh Lászlónak cím­zett levelében, nem az írás értelméről, s hogy mi végre ez az egész. Az irodalomnak, a kultúrának a társadalomban elfoglalt helye foglalkoztatja, az a kérdés, hogy van-e még helye a kultúrának a társadalomban. A társadalom átalakulása foglalkoztatja, az a mindenre és mindenkire kiható változás, amelyet mindenki érez, de mégis nehéz megnevezni, hogy mi is törté­nik vele, a családjával, másokkal. Mintha most tudatosítottuk volna magunkban, hogy az életünkhöz, a világhoz nem tudunk hozzászólni, sem az egyiket, sem a másikat nem tudjuk megvál­toztatni, így aztán élünk, használjuk a világot, s a világ is használ bennünket, gondolja magában. 32. Mondta, átépítik majd a sorházi lakást is, kivágatják a tetőfödémet, szigetelte- tik a tetőteret, beépítik a padlást. Gipszkartonból falakat húzatnak, apró, de szép tereket alakítanak ki. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom