Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
Amikor ideköltöztek, még nem tudták, hogy átépítik majd a lakást, falakat, mennyezetet bontanak, új falakat húzatnak majd. Garázst építenek, kertet formálnak majd, s újabb évtizedekig fizetik a kölcsönök részleteit. Amikor a garázst építették, a szomszédokkal, azt az életet élte, mint amelyiket otthon, amikor valaki a rokonságból építkezett. Péntek délben hazament, s kezdték a munkát. A nyár végére felépült a négy garázs, csak ácsot hívtak a tető összeállításához, felhúzásához, s a vakoláshoz kőművest. Emlékszik, a pincék tetején lábteniszeztek, egy tető egy térfél, Peti alig másfélkétévesen körülöttük játszott. Valaki készített erről egy videófelvételt, jó lenne megnézni, de nem tudja, hogy hol van. Túl sok dokumentum, kép, irat keletkezik körülöttük, a legfontosabbakat soha nem találja. De ha meg is lenne, azt a VHS kazettán lévő anyagot át kellene játszani egy újabb információ-hordozóra, a régi videólejátszójuk már nincs meg. Valamikor nagy újdonságnak számított, ha módjuk volt rá, filmeket vásároltak, mint régen a lemezeket. Meglepődik azon, hogy felvevőt soha nem vettek, nem is gondoltak arra, hogy vegyenek egyet. Valószínűleg ezen a szinten nem akarták a maguk számára rögzíteni a múltat. Bátyja az egyik otthoni disznóölésről készített pár perces felvételt, ezt átjátszotta dvd-lemezre, megkapta tőle ajándékba. Belenézett, de nem tudta sokáig nézni az előtte futó képeket. Mélyebben és pontosabban él benne minden annál, mint amit ezek a képek megmutattak belőle. 29. Előreugrik az időben, legalábbis a nyolcvanas évekhez képest, a mából nézve már minden csak a múlt, s idéz pár sort az ezerkilencszázkilencvenháromban írt naplójából. Nem a szó valódi értelmében vett napló volt ez, egy irodalmi hetilap kérte meg, írja le, mi történt vele azokban a napokban. Kíváncsi volt arra, hogy mi foglalkoztatta akkor, ezért kezdte el az írást olvasni. 1993. május 31. Pünkösdhétfő: Peti (másfél éves múlt) a szokott rend szerint már hat után csatakiáltásokkal ébreszt - elégedetten veszi tudomásul, hogy megyek is érte. A család élete most körülötte forog. A lányok már „nagyok": Zsófi tizenhárom lesz, Ágika tíz múlt: bennük már érezni az önállósodási törekvést, Zsófiban a kamaszkori dacot is, Petiben azonban még érezzük az eredendő kötődést. Eddig minden napját velünk töltötte, Ágival el sem tudjuk képzelni, hogy ne legyen velünk. A délelőtt a kertben: a szót érdemes idézőjelbe tenni, a sorházi lakás mögött vékony csík: 5x12 méter, a házsortól a garázsokig (tavaly azt építettem, most már lassan elkészül), a lakás szélességében. Ági álmodta meg ezt a kertet - az ő tervei szerint készült, milliméterpapírra rajzolta a bokrok által elfoglalt helyet (a pontos rögzítés igényét szakmájából, a régészetből hozta magával) -, utána már 41
