Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
Ezekhez a jelenségekhez kapcsolódva, már a nyolcvanas évek közepétől, tehát jóval a rendszerváltás előttől a kultúra megtapasztalta, hogy léte valamilyen anyagi erőtől függ. Attól függött korábban is, természetesen, mondja rezignáltan, csak akkor mindez a politikai alku szóra sem érdemesített részeként jelent meg. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a társadalom energiáit a mindennapi cselekvés, a gazdasági és politikai kreativitás, vagy éppen a máról holnapra való megélhetés gondjai kötötték le. Aztán megtapasztalhatta azt is, hogy a tömegtársadalom legmélyebb lényege szerint kultúraellenes. A kulturális környezetszennyezés körüli vitákba ezért nem kapcsolódott bele, elvontnak tartotta az ehhez kapcsolódó eszmefuttatásokat. Erezte, ahhoz, hogy egy-egy ember bármilyen kulturális jelenség iránt érdeklődjön, vagy legalább elfogadja azt, érdekeltté kell tenni a jelenség megértésében és felkészültté annak értelmezéséhez. Soha nem felejti egy, a megyei tanácson dolgozó osztályvezető szavait, melyek szerint a Széchenyivárosban a járdákon azért nincs simítóbeton, sőt, a városrész újonnan épült részein azért nincs járda, mert a megye a Forrásra költi a pénzét. így amikor a tócsákat kerülgetve ment haza, vagy a babakocsi elakadt a sártengerben, kénytelen volt arra gondolni, hogy mindennek ő az okozója, ha nem lenne a Forrás, akkor lenne járda, sima út, minden... 12. Az akkori évek másik nagy témája az irodalom politizálásának kérdése volt. Míg a tömegkultúra előretörése mintegy megelőlegezte a következő évtizedek uralkodó jelenségét, addig az irodalom politizálása mintha egy jelenség utólagos értelmezését jelentette volna. Mintha utólag értelmezték volna azt, ami megtörtént már korábban. Vagy mégiscsak az irodalom későbbi magatartásmódját érintették ezek a viták, amellett ugyanis, hogy arról beszéltek, miért kellett és kell politizálnia az irodalomnak a diktatúrában (vagy a puha diktatúrában), szó esett arról is, hogy miért nem kell politizálnia az irodalomnak demokratikus állapotok közepette. Volt, hogy az irodalomnak az irodalomba való visszavonulását eredménynek tüntették fel. De számos esetben irodalom, jó irodalom volt az is, amit a politizáló irodalom teremtett meg. Nem tudott annak sem örülni, hogy érezhetően kisebb lett az olvasók száma, még akkor sem, ha azok, akik még mindig olvastak, jobban értették az irodalmat, mint az elmaradók. Látható, az ilyen leegyszerűsített, rosszul feltett kérdéseket nem lehet jól megválaszolni. Azt mindig érezte, hogy vegytiszta állapotokról az irodalom politizálása kapcsán sem lehet beszélni. A vegytiszta állapot az lett volna, hogy eddig a társadalom alapvető, legfontosabb politikai kérdéseit az irodalom tette fel, mostantól pedig minden fontos politikai megnyilvánulás az országgyűlésben történik meg. 29
