Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői

nyugvókról. Az idő előrehaladtával viszont, ahogy személyes emlékeik halványulnak, úgy számolják fel a temetőket is.

Fakuló tükörről van tehát szó, amelynek egyre csökkenő erejét láthatjuk azon, ahogy az emlékezés terét lassan, majd egyre gyorsuló tempóban felszámolja a még élők praktikus érdeke. így derül ki a „változhatatlanság", a „végérvényesség" toposzáról, az „időtlenség" és az emlékezet (megőrzésének) szimbolikus teréről a szomorú realitás, hogy ahogy az emlék(ezés) nem örök, úgy az emlékhelyek sem azok. így lesz tehát először a zsidó temető kapujából tüzelő95, majd a német temető legdíszesebb sírkövéből utcai kispad96, amit a további feltartóztathatatlan pusztulás követ. Mert a kihalt közösségek fölöslegessé vált temetőit Szenttamáson nem őrzik meg műemlékként sem97, hanem végleg eltüntetik, hogy rajtuk terjeszkedhessen tovább a falu: „a zsidó, a német, a nazarénus és az ókatolikus temetőt már ledózerolták, házak épültek a helyükön, új lakók költöztek be, esetleg az újabb háborúkból hozott tőkével. Velük kissé nehezebben értek szót, és nem csak azért, mert legtöbben nem beszélik az anyanyelvemet."98 A temető tehát Gion műveiben - már a koraiakban is - egyfajta átalakulásra is képes, de ez az átalakulási folyamat, habár sokban emlékeztet Foucault második tételére, szöges ellentéte annak: a temetők ebben az átalakulásban végül teljesen megszűnnek kivételezett helyek, és így heterotópiák lenni.

95 „A zsidó temetőnek már a kapuja sincs meg, Romoda, az ácsmester ugyanis egy hideg téli éjszakán kiemelte a helyéről, hazavitte és feltüzelte." Uo.

96 A személyes emlékezet és a kegyelet összefüggésére mutat az, ahogy válogatnak a sírkövek között, mielőtt elviszik a kispadnak valót: akire emlékeznek, annak a sírkövét is tiszteletben tartják; akit nem, annak a sírkövét már viszik is. Vö. im. 61.

97 „Azóta földgyaluval elsimították a zsidó temetőt és a német temetőt is.” Gion Nándor 2002 e. A nőkről = E/V.

98 Fűzi László 1998. „Nincs időm észrevenni a történet eltűnését." Gion Nándorral beszélget Fűzi László = É/V. 265.

117