Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése

valamikor a hozzá eljutó információ-morzsákat is összerakja majd. Nem így történt, a Kádár-rendszer összeomlása után megjelent dokumentumokat inkább általános érdeklő­dése kielégítéseként, s nem pedig egy olyan világ lenyomataként olvasta, mint amelyik az ő életét is meghatározta. 2. Az, hogy az idő, a megélt idő megértésére törekedett, visszanézéseiben is segíti. Az előtte megnyíló sávokban látja korábbi önmagát és látja számára adott rendszert-rendszereket (nevezzük ezeket az életét körülfogó, folyton változó kereteknek). Mindezek ellenére nem az életét körbefolyó világok leírása foglal­koztatja, ahogy korábban sem ezeknek a világoknak a leírása foglalkoztatta. Az idő érdekelte, akkor is és most is, az idő állandó mozgása, átalakulása. Az idő újabb és újabb arca érdekelte, az, hogy az idő mozgása, állandó átala­kulása miképpen határozza meg az életét. Az érdekelte, hogy az idő mozgása, változása miképpen hat egy ember életére, s ezt leginkább önmaga életén keresztül tanulmányozhatta. Ha figyelt valamire, akkor erre figyelt már gyermekkora óta. Érteni akarta az időt, tudni akarta, hogy mi, miért történik, hogy a világ törté­nései között milyen összefüggések mutatkoznak. Amikor elindult otthonról, akkor azért indult el, mert azt gondolta, hogy az idő mozgását másutt jobban megértheti, mint a számára adott otthoni világban. Ma is érteni akarja az időt, tudni akarja, hogy mi történik körülötte, s azt is, hogy ami megtörténik, az miért történik meg, de ma már visszafele is figyel, s nemcsak a világra figyel, hanem arra is, hogy látja-e korábbi önmagát az idő által teremtett történésekben, átalakulásokban. 3. Visszatér korábbi játékaihoz. Akkor, annak a könyvnek az írásakor azt mond­ta, hogy Én-könyvet ír, de valójában a maga életének a társadalmi vonatkozásai foglalkoztatják. Azt is mondhatta volna, hogy önmagán, önmaga életén keresztül szeretett volna a korról beszélni. Mondhatta volna ezt is, de ez már nem lett volna igaz. Ha valaki a korról akar szólni, akkor nagy igényű tervei vannak, legszíveseb­ben átfogó képet rajzolna, tendenciákat vázolna fel, a kor történészének tekintené magát, s szereplőket, fő- és mellékszereplőket mozgatna. Csakhogy ahhoz, hogy fő- és mellékszereplőket mozgasson valaki, ismernie kell valami olyat, amilyet egy-egy kor átélői nem ismerhetnek. Ismernie kell az apró részleteket, történeteket, anekdotákat - s az alapvető működési mecha­nizmusokat, mindazt, ami a saját korukból általában rejtve marad egy-egy kor megélői előtt. Tudnia kell a történetsorok lejátszódásáról, a mélyben rejtőző erőkről, így arról is, hogy milyen erők formálják a történéseket, s hogy a történések találkozási pontjai mikor és hogyan mutatják meg magukat. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom