Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése
valamikor a hozzá eljutó információ-morzsákat is összerakja majd. Nem így történt, a Kádár-rendszer összeomlása után megjelent dokumentumokat inkább általános érdeklődése kielégítéseként, s nem pedig egy olyan világ lenyomataként olvasta, mint amelyik az ő életét is meghatározta. 2. Az, hogy az idő, a megélt idő megértésére törekedett, visszanézéseiben is segíti. Az előtte megnyíló sávokban látja korábbi önmagát és látja számára adott rendszert-rendszereket (nevezzük ezeket az életét körülfogó, folyton változó kereteknek). Mindezek ellenére nem az életét körbefolyó világok leírása foglalkoztatja, ahogy korábban sem ezeknek a világoknak a leírása foglalkoztatta. Az idő érdekelte, akkor is és most is, az idő állandó mozgása, átalakulása. Az idő újabb és újabb arca érdekelte, az, hogy az idő mozgása, állandó átalakulása miképpen határozza meg az életét. Az érdekelte, hogy az idő mozgása, változása miképpen hat egy ember életére, s ezt leginkább önmaga életén keresztül tanulmányozhatta. Ha figyelt valamire, akkor erre figyelt már gyermekkora óta. Érteni akarta az időt, tudni akarta, hogy mi, miért történik, hogy a világ történései között milyen összefüggések mutatkoznak. Amikor elindult otthonról, akkor azért indult el, mert azt gondolta, hogy az idő mozgását másutt jobban megértheti, mint a számára adott otthoni világban. Ma is érteni akarja az időt, tudni akarja, hogy mi történik körülötte, s azt is, hogy ami megtörténik, az miért történik meg, de ma már visszafele is figyel, s nemcsak a világra figyel, hanem arra is, hogy látja-e korábbi önmagát az idő által teremtett történésekben, átalakulásokban. 3. Visszatér korábbi játékaihoz. Akkor, annak a könyvnek az írásakor azt mondta, hogy Én-könyvet ír, de valójában a maga életének a társadalmi vonatkozásai foglalkoztatják. Azt is mondhatta volna, hogy önmagán, önmaga életén keresztül szeretett volna a korról beszélni. Mondhatta volna ezt is, de ez már nem lett volna igaz. Ha valaki a korról akar szólni, akkor nagy igényű tervei vannak, legszívesebben átfogó képet rajzolna, tendenciákat vázolna fel, a kor történészének tekintené magát, s szereplőket, fő- és mellékszereplőket mozgatna. Csakhogy ahhoz, hogy fő- és mellékszereplőket mozgasson valaki, ismernie kell valami olyat, amilyet egy-egy kor átélői nem ismerhetnek. Ismernie kell az apró részleteket, történeteket, anekdotákat - s az alapvető működési mechanizmusokat, mindazt, ami a saját korukból általában rejtve marad egy-egy kor megélői előtt. Tudnia kell a történetsorok lejátszódásáról, a mélyben rejtőző erőkről, így arról is, hogy milyen erők formálják a történéseket, s hogy a történések találkozási pontjai mikor és hogyan mutatják meg magukat. 37
