Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Alföldy Jenő: Az akácfa tövisei: Megemlékezés Hatvani Dánielről

rezsim semmivel sem különb a diktatúránál, sőt az állami gondoskodás elmaradása folytán rosszabb annál". Ez az eszmélkedése arra az időre esik, amikor az első demokratikusan választott kormány a miniszterelnök halálával szétesett, hordószónokok, percemberek vették át az ideológiai irányítást, és a gazdasági hatalmon az akkori „demokratikus" (!) ellenzék osztozott meg a volt elvtársakkal a sokaság feje fölött. „Csak azok az emberi képességek alkalmasak a szabad kibontakozásra - nemcsak virágzásra, de a termés beérlelésére is -, amelyek nem rendelődnek alá sem ideológiai, sem piacgazdasági megfontolásoknak" - hangoztatta Hatvani. Higgadtan fejezte ki keserűségét, emberi méltóság sugárzik szavaiból.

Úgy sejtem, éppen az elvhűsége akadályozta meg azokban a különösen zűrzavaros években, hogy honját újra megtalálja a hazában. Magára hagyottan, a fizikai munkára egyre kevésbé alkalmasan, meggyöngült szívvel tengette hátralevő napjait a maga építette tanyán. Nem csak kényszerűségből: visszahúzta szíve is a földhöz. „Szólít a tanya: vissza, vissza... t vérem e lomha fold beissza", írta föntebb már idézett, szép versében. A tollat sem tette le haláláig: közérdekű írásokkal tette teljessé ránk hagyott szellemi örökségét.

102