Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Tandori Dezső: Néhány bemutatkozás: szépírásmű
lezser pimaszkodást adja így; s tovább még. Az én Psycho-ügyem, szerzőjének három dolgát is fordítgattam, a régi klasszikus. Fitzgerald és Hemingway bőven jöhet. A novellamottókra még kitérek. Tehát az lenne a „néhány bemutatás" igazi konkrétuma, hogy miközben irodalomtörténeti kisesszét, telibetaláló kisprózát nézegetek, elsősorban az van bennem, hogy én már gépelni sem szeretek, mert kezdeni kell valamit, netán komplettírozni, tényleg „csend és rettegés vagyok", más lényeg NO. Nekem a 75. év így jött be. De ekkor azért bejönnek más dolgok is. Most a Forrás köré szerveződve. Pintér Lajos bámulatos-fiatalon írt folyóiratbemutatója, a Kalangya, egyfajta Délvidék története. „Csak" szakdolgozat volt, de önálló kismonográfiává nőtt az időben. És bejött Kötter két novellája az említett folyóirat gyűjteményében. Nekem a Kötter-művek, ha, mondtam, így folytatódnak, egyszerűen „kellenek". Ám mindennél erősebb az a két tétel, melyet „Aforiz..." könyvem elején exponáltam (2012 körül): „A világban csak az életen kívül lehet lenni." Ezt, persze, Kötter cáfolja a maga részéről, nem is mondom, miért. A másik: „Még sok mindent akarok csinálni, csak csinálni nem akarok már semmit." Ezt magam cáfolom. Mikor ezt a dolgozategyüttest mégis írom. De sosem mondhatjuk, hogy soha. Azt kellene mindig mondani, hogy nem. Fog-e ez menni nekem valaha is? Már-utána-nem-lesz-fájó, hogy fog. Innen az első tárgyra, most. II. A Give Me Summer maga a tökéletes novella, s mellette a többi is elemien helytáll. Nem akarom a kötet elragadtatott kísérőszövegeit idézni, de: eléggé pontosak. Nem várom meg a Rablóhalak - ám legyen e cím - első kritikai visszhangját sem; na, a pozitívumok ellenében mik hangozhatnak el? Keveset vizualizálok. Egy adott réteg, „emberi bolygó" tömörített, szinte kizárólagos világa? És akkor? A mindenkit maga-nemében elborzasztva felülmúló Bierce olyan tarkaságos lelki-földrajzi terepen ront-bont, tombol, keserűsködik? Ugye nem. Waugh más eset, de Kötternek ez az első könyve. Lelkesen olvastam a további folyóiratnovellák némelyikét, aztán az egész könyvet. És persze, hogy én is tűnődgettem, fontolgattam. Félre ezzel! Ünnepeljük meg. Magánközlésekből - alig vannak - veszem, hogy talán a regény felé fog fordulni Kötter Tamás, sőt, és igen, már most is teszi ezt kicsit. Elemezzem novellaszerkezeteit, melyek azért is hasonlóak érdemben, mert a nevek különbözősége ellenére szuperdologintézők, avagy lezserül, cinikus bevallottsággal lógósok, édeséletélvezők etc., melózók, érdemben kurválódó kiscsajok, egyéb nők kb. ugyanúgy ágálnak v. tengenek, virulnak, s így ők mintegy masszává teszik az ügyet? Jól teszik. A szövegmottókhoz nem szólhatok hozzá. Kell a jelen-jelleg, kell a múlt- érdemlegesség, más-más rangok. Fene tudja, mi lenne a bőröndből kilógó kor94
