Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
tudta megtenni, mert ezt az irodalmat inkább megélte, azt élt meg belőle, amit meg tudott élni, s úgy, ahogy azt meg tudta tenni. Nem tudott kritikus lenni, mert vonzotta az irodalomtörténet. Minden, amiben élt, visszanyúlt valahogyan a történelemhez. Azt gondolta, hogy a valamikori irodalmat a mainál teljesebben lehet látni. Azt is gondolta, hogy ha valamit megért az előző évtizedek irodalmából, akkor a mát is jobban látja. Nem tudott kritikus lenni, mert nehezen találta meg azt a kultúraképet, amelyikhez kritikusi elveit kapcsolhatta volna. Átmeneti időszakban a kritikának harcosnak is kellett lennie, a harcra, küzdelmekre való hajlandóságát kiélte a lap körül. 49. Mindig csak azt írta, amihez kedve volt. Munka számára az írás, de csak akkor ír, amikor kedve van hozzá. Úgy még nem ült le dolgozni, hogy kötelező feladatokat teljesítsen, akár önmagára kirótt kötelező feladatokat is. Kedv, hajlam nélkül nem tudott dolgozni. Olvasni sem tudott úgy, hogy valaki előírta számára az olvasnivalókat. Talán az egyetemen, vizsgákra készülve, de az más történet volt. Járja a könyvesboltokat, nézi otthon a könyveket, bemegy a könyvtárba, keresi azt a könyvet, amit ott és akkor szeretne elolvasni. Néha hetekig keresgél, ha nem talál kedvére valót, tudja, valami más foglalkoztatja, felhagy a kereséssel, próbálja magát máshogyan lekötni. Ha ír, ha egy téma leköti, akkor csak apró cikkeket olvas, vagy belenéz egy-egy könyvbe, aztán leteszi azt, mert nem tud belefeledkezni. Az írásáról gondolkodik, az nem engedi, hogy más kösse le a figyelmét. 50. Azt kérdezi magától, hogyan élték az életüket azt követően, hogy Kecskemétre kerültek. Volt, amit elfogadtak abból a világból, amelyikben éltek, volt, amit nem, volt, amit fölöslegesnek tartottak, volt, amit szükséges rossznak gondoltak. Ekkor már lehetett volna élni a rendszertől függetlenül is, de ezt nem tudták megtenni, az, amit közéletnek neveznek, mindig erősen foglalkoztatta őket. Látták, akkor már lehetett nemet mondani a beszervezési kísérletekre. A nyolcvanas évek közepétől talán már várni is lehetett valamiféle változásra. S közben mégis a mozdulatlansággal találkoztak. Arról, hogy mi jöhet azután, amiben élnek, nem volt elképzelésük. Az egész életükre szóló kölcsönnel sem tudtak mit kezdeni. Valahogyan lesz majd, nem tervezhettek előre semmit. 51. Nem politikai okok miatt kérdezi, hogy hogyan élték az életüket a szocializmus időszakában. A fiatalok ma már csak a politikai kérdéseken keresztül 82
