Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
Akkor is tudta, ma is tudja, a latolgatásra szükség van. De így is azt mondja, az akkori történések kiszámíthatatlanok voltak, ahogyan mindig azok, ezért az érzékeltetettnél nagyobb feszültséggel, több ütközéssel végezték a munkájukat. Arról a korról, amelyikben benne éltek, jóval kevesebbet tudtak, mint ameny- nyit ma tudnak róla, ez is okosabbá teheti az egy-egy korszakot túlélőket korábbi önmaguknál. Az ütközések kapcsán akkor kevésbé egyértelműen fogalmazott volna, mint ma, az egyes történések közötti ok-okozati összefüggéseket nem látta, de az, ami történt, mégiscsak megtörtént valahogy, a történteket pedig őrzi magában. 43. Benne élt abban a korban, tudta, hogy minek mi a súlya, melyik gondolat mit ér, mi a helyi értéke abban a világban, s azt is tudta, hogy kinek mit szabad megtennie, s kinek mit nem. Egyénre szabott lehetőségek és felelősségek is léteztek akkor, az utókor szemlélőjének ezzel is számolnia kell. Az irodalmi folyóiratokban megjelenteken jóval túlmutatott az, ami az országban és az ország körül történt. Például az, hogy Magyarország ezerki- lencszáznyolcvankettőben, olcsó fejlesztési hitelek reményében, felvételt nyert a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, s az, ahogyan ez megtörtént. A hatalom feltehetően csak a maga számára engedélyezett önálló akciókat, miközben a szovjet fél felé még erősebben jelezni akarta ideológiai éberségét. Nyilvánvalóan tudta azt is, hogy idehaza nem engedheti el a gyeplőt, mert ha ezt megteszi, akkor könnyen elveszíti a hatalmát. Kádár Jánosnak és Aczél Györgynek a személyes oka is megvolt arra, hogy az általuk meghatározott ideológiai-politikai keretekhez ragaszkodjanak. Kádárnak ragaszkodnia kellett az ötvenhat utáni világ alapvetéséül szolgáló hazugsághoz, ezt a kifejezést szőkébb körben ők is használták már akkor, de kevesen voltak, akik ezt a nyilvánosság előtt is megtették, Aczél pedig túlságosan hozzákötötte magát Kádárhoz, így a bukás veszélye nélkül nem távolodhatott el tőle, de lehet, hogy nem is gondolt az eltávolodásra. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy említett lépésével Kádár végül pusztán a maga és rendszere létét hosszabbította meg, hiszen reformintézkedései és váltásai nem tudták növekedési pályára állítani a gazdaságot, a nyolcvanas évek végére így következett be az ország súlyos eladósodása. Romsics Ignácnak a huszadik századi Magyarország történetét bemutató könyvében olvasta: „1982-ben - Románia és Vietnam után harmadikként a szovjet blokkból - Magyarországot felvették a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tagjai közé. Olcsó fejlesztési hitelek reményében Magyarország már 1968-ban csatlakozni akart ezekhez a nemzetközi szervezetekhez, ám a szovjetek megtiltották ezt. Álláspontjuk 1981-ben valószínűleg ugyanez lett volna, éppen ezért a magyar vezetők a szovjetek előzetes informálása nélkül nyújtották be a felvételi kérelmet. Az akkori helyzetre - Magyarország mozgásterére - jellemző, hogy az előre elkészített anyagokat külföldön készen álló futár 77
