Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Ayhan Gökhan: Felnőtt-gyerekversek: versciklus
Weöres-világ Ha a világ rigó lenne, ez a sor egy nagyon nagy magyar költő nevéhez fűződik, sajnos ez a nagyon nagy magyar költő régen meghalt, állítólag nem volt olyan magas, átlagos méret, a keze, a lába, a feje is átlagos méretű, a neve 'Weöres Sándor volt, rosszul mondom, a neve most is Weöres Sándor, legfeljebb nem hallgat a nevére, ha a világ Weöres Sándor lenne, az csudajó dolog lenne, ülne a világ a fűben egy kosár almával a cipője orra mellett és mosolyogna, mint Weöres Sándor az egyik róla készült fotón, nem háborúzna, nem veszekedne, nem kiabálna, ha a világ Weöres Sándor lenne, az emberek nem lépnének egymás sarkára, nem tolakodnának a boltban, az autósok nem dudálnának annyit cifra szavak kíséretében egymásra, ha a világ Weöres Sándor lenne, a világ egy bűvészmutatványos, szó-elefántot egyensúlyozó zsenibaba lenne, gyerekek, az lenne ám csudajó! Köszönés Némelyik gyerek nem köszön az iskolában búcsúzáskor. Köszönés-fóbia, ezt állapította meg Zsuzsa néni kisfia, Gergő, s kihúzta magát, mint egy sportos és jól nevelt lámpaoszlop, Gergő könnyen beszél, ő mindig hangosan és érthetően köszön, szerintem otthon a tükör előtt gyakorolja, akár a sportoló, figyelmesen bemelegít, vagy mint egy hegedűművész, ugyanazt elpróbálja, igazi köszönés-eminens, köszönés-stréber, mások például halkan, remegő hangon mondják, hogy: csó-csó-csókolom, míg én meg elharapom a szavak végét, de azt legalább hangosan teszem: csókoló’! Jó napo’! A mi iskolánkban lassan megalapítható a Nem Köszönök Társasága és a Motyogva Köszönök Társasága is, nem irigylem Gergőt, magányosan vezetheti majd a Tökéletes Köszönök Társaságát.
