Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Szepesi Attila: Kópédalok: versciklus

Eunuch őrzi őket, az öle sebhelyes, rest rég a nászi táncra, unottan körbeles:

elnyúló puha taggal mennyi pihegő angyal, vagy ördögszotyka inkább: lábaik forró indák.

Kikandikál a nyelvük, meglódul nászi kedvük... Lesik karok gubancát csitrik közt ordas kancák:

némelyik azt se érti, hogy asszony-e vagy férfi. Körötte puha rések, huncut bondor-pihések.

Egyikük ujja nyíló lyányka ölébe sikló, hol puha szőr-gubancban meredez már a csikló.

Karjaik dús liánok, sorra összefonódnak, villogó szemű cafkák kerek tomporra forrnak.

A kis szüzike testét gyöngyöző cseppek lepték, a roppant némber nézi, nyelve ölét becézi.

Illeti forró kéjjel, nemtelen szenvedéllyel, a csöpp lány megbolondul hányja magát, dorombol.

Dús öl téved ölére, a kifeslő bibére, simogatja a bársony rést, hogy majd beleszántson.