Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Zelei Miklós: Apa citrommal
Zelei Miklós Apa citrommal Fölhajtóm a szemfedőt, hogy elköszönjek. Olyan az arca, mint aki citromba harapott. A felső ajka jobbra egy kicsit felhúzódott. Haldoklásából hozta át e fintort. Életjel. Zakó, fehér ing, nyakkendő. Csak rendezett külsővel. Nyakkendő nélkül nem illik mennybe menni, pokolra szállni. Mint annak idején a jobb szórakozóhelyek bejáratánál, ott a kidobóember, és akin nincs nyakkendő, nem engedi be. Alkalmi textíliák, csipkék, selymek. Teljesen nőiesek. Mintha férfiöltönye fölé női fehérneműket húzgáltak volna. Mintha átoperálta volna a halál. Apa - egyszerre anya is. A nemző szülő. Elhelyezem a mellén a szál vörös rózsát, amelyet anyám küldött. Itt áll mögöttem tíz méterre, de nem meri megnézni. Hogy élve maradjon meg az emlékezetében. Miért? Az még borzasztóbb. És a vörös rózsát odahelyeztem, hogy anyám letudja így összes csalását, megbocsássa apám csalásait. Indulhat Szent Mihály lova. Heten vagyunk. Legszűkebb családi kör. Plusz a négy kegyeleti menedzser, akiket régebben gyászhuszároknak neveztünk, de már nem létezik ez a szó. Meg a pap. Pont egy focicsapat. Apám a labda, akit Isten kapujába szeretnénk bevinni. Viszont megtorpanunk. Az egyik kegyeleti menedzser hátrafordul és megkérdezi:- Hol a sír?- Nem tudom - válaszolom. Állunk, sutyorognak, aztán veszünk egy nagy levegőt és rajta! Kutatóút a koporsóval. Keresztül a szalámigyáron be a városba, a reggeli csúcsban előre, hol a sír, hol a sír? Gól! És a gödör szélén az atya megkérdezi:- Halál, hol a te fullánkod? Ma már tudnék néhány lelőhelyet mondani. Viszont kerestem húszezer forintot a kalandon. Fejenként ötezret adtam volna a négy menedzsernek borravalóként. De nem kapták meg. Majdnem elröhögtem magam apám temetésén miattuk. Apa biztosan megdicsérne.- Akkor jól sikerült a temetés - mondaná. 14
