Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Tornai József: A leghűtlenebb szerető; Hirdetve törvényt; Életed helyén; Az ausztrál: versek
Tornai József A leghűtlenebb szerető Egy iinőagancsot, egy fácánszárnytollat őrzök az íróasztalomon, hogy minden nap eszembe jusson a harminc évvel ezelőtti haraszti vadon. Mikor még tele volt fecskékkel a homokpart, és a rókák kórusban ugattak éjjelenként. Tíz és tíz sárgarigó üdvözölte a hajnalt, aranyfüttyük elnyomta a fenyők fölött áthúzó vadászgépek fenyegetését. Fogolyfiókákra találtam egy nyárfabokor tövén, és megmentettem az éhhaláltól egy kutyát: egy hete szenvedett fához láncolva szegény. Hálája nagyobb volt, mint amit az ember esteien te érez a kelő telihold iránt. Mert a Hold mindig a halál fónsége volt. Olvasnom lehetett a sugallatánál, és el is felejtettem az örökélet-vágyat, míg egy nagy madár panaszkodva átszállt a füstnyílás felett. Milyen hírt hozott? Hol vagytok, évek, évtizedek, hol vagytok, szél- és esőrohamok? Kis akáctűz. Csak hallgattam az esőcseppeket. Hol vagy, élet? Nem tudtam, hogy te vagy a leghűtlenebb szerető, nem tudtam, hogy én vagyok elárulod. 7
