Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Turai Laura: Csíksomlyó öröme - Roswitha Geyer kerámiái

Kecskemét a kortárs kísérleti kerámiának magyarországi centruma, melynek nem­zetközi hírneve van. Éhben a műhelyben a világ minden tájáról ott dolgozó keramiku­sokkal ismerkedtem meg és cseréltem tapasztalatot. Különböző kísérleteket folytattam olajrakuval, fűrészporos, sómázas égetéssel. Munkáimat agyagból, porcelánból és bronz­ból készítettem. Valamennyi munkám unikát." Én hét évvel ezelőtt az ausztriai Kapfensteinben ismertem meg, ahol egy nagy létszámú kurzuson feltűnt, hogy az átlaggal szemben ő szenvedélyesen tanulni akar. Engem érdekelt a hivatásos egyetemi hallgatók mellett az amatőrök tanu­lási módszere is, és így tudom, hogy a legtöbben valami szakmai titkot remélnek a kurzusvezetőtől, amivel azután feltűnni szeretnének. Roswitha kivétel volt, ő komolyan meg akarta ismerni a mesterség alapjait. Megmutatta korábbi munká­it, melyeken szomorúan láttam, hogy neves kollégáim inkább tévútra vezették, mint előre. így kezdtem vele dolgozni, mert töretlen akaratát és tiszteletre méltó szorgalmát látva éreztem, hogy még képes tehetségének megfelelő utat találni. A művészet nem tanítható. Azt mindenkinek saját leikéből, magának kell kibon­tani, a tanár legfeljebb szakmai tanácsokat adhat. Sikerült lebeszélnem a figurák világáról, mert az emberi és állati test megjelenítése hosszú évek keserves mun­kájával járna, amire nem lett volna ideje. Szerencsére az írás, melyet mindannyian gyakorolunk, szabad utat engedett a fantáziájának. Ekkor már csak biztatnom kellett, hogy állandó kétkedését önmagában feloldjam. Sikerült! A kiállításán bemutatott művei érett keramikusra valló alkotások, melyek bármely seregszemlén megállják a helyüket. Aki nem ismerné az életútját, soha­sem gondolná, hogy nem egyetemi végzettségű művésszel találkozott. Bárcsak minden hivatásos hallgatómnál ezt a makacs, kitartó elszántságot tapasztaltam volna... 118

Next

/
Oldalképek
Tartalom