Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”

(Klauzál u. 13.) etablirozta magát." Az előadók a jelentés szerint nagyjából a bizottság vezetői voltak, tehát Lakatos és József Attila is (uo. 119. f.). S hogy ez a faluszemináriumként is emlegetett szerveződés szakmailag már lényegesen komolyabb, szakszerűbb volt, mint a korábbi „barthás" megnyilatkozások, mi sem mutatja jobban, minthogy a szeminárium keretében, az egyik dokumentum szerint, Braun Róbert, a hajdani Huszadik Század köréhez tartozó kitűnő szociológus is több előadást tartott. (OSZK kézirattár, Fond 71/56-15., 14.) A szemináriumot, retrospektive, az 1933. karácsonyi rendőrségi Vörös könyv is emlegeti, jelezve, hogy a szeminárium „megfigyelés alatt állott". (Részletes történetét Tasi József monográfiája mutatja be.)

Lakatos 1931 őszén már mint „kommunista" formálisan is visszatért a Bartha Miklós Társaságba. Lépése minden valószínűség szerint a társaság „balra vitelét" szolgálta (vö. Tasi 1995).

Lakatos mindemellett a Radnóti ellen, „szeméremsértésért" indított sajtópörben is szerepet vállalt. A fő tárgyalást 1931. december 8-ára tűzték ki. „Egy héttel a tárgyalás előtt [Radnóti] ügyvédje (...) értesítette [Radnótit], hogy egy másik ügyének főtárgyalása miatt nem tudja ellátni védelmét. Radnóti azonnal sürgönyt küldött Lakatos Péter Pálnak, hogy kérdezze meg dr. Melléky Kornélt, vállalja-e védelmét. Melléky elvállalta." (Ferencz 2005: 241.) Lakatos ott volt a főtárgyaláson is, sőt szerepet is kapott. Mint a tárgyalásról fölvett, 1931. december 9-i jegyzékkönyvből kiderül, Radnóti úgynevezett „bizalmi férfi"-nak választotta. Ezt a jegyzőkönyv így adja vissza: „A kir. törvényszék a nyilvánosság kizárását a fő tárgyalás egész tartamára elrendeli, mert a főtárgyalás nyilvánossága a közerkölcsiséget veszélyeztetné. / Tudomásul szolgál. / Glatter Miklós vádlott Sós Endrét és Lakatos Pétert, Demjén József vádlott pedig Király Pált és Péter Imrét nevezi meg bizalmi férfiként. A bizalmi férfiak kivételével a hallgatóság elhagyja a termet." (Közli Varga 2009: 1518.)

Ez a mozzanat mindenképpen arra vall, viszonyuk ekkor igazi bizalmi viszonyként írható le. Csakugyan barátok voltak.

Ekkoriban, mint erre unokabátyja pályaképvázlata is utal, már „megrészegült" a mozgalmi szerepvállalástól. „Tudta, milyen szüksége van a világnak lázadókra és lázadásra", s ez a tudat „szinte hivatásszerűvé érett benne"; „megrészegült a lázadástól, természetes lelki táplálékává vált" (Szalai 1965. 478.). Ez a naiv lelkesültség természetesen utólag már megmosolyogtató vagy (más oldalról) akár visszatetszésre is okot adhat. Egyetlen egy marginális rendszerkritikai szerveződés sem nélkülözheti azonban ezt az attitűdöt - ez az érzelmi energia elemi föltétele, szinte sine qua nonja minden ilyen típusú marginális csoportnak. Majdhogynem fontosabb, mint maga a megfogalmazott, tételekbe foglalt rendszerkritika, amely önmagában csak üres intellektuális reakció. S bizonyos, ez az érzelmi beállítódás, amely aztán pályája megtörésének is (egyik) magyarázatául szolgál, szerepe lényegére világít rá: szerepe szerint „író" és mozgalmár volt, aki alárendelte magát a fölismert (vagy fölismerni vélt) nagy célnak.

Ezt az arcát legplasztikusabban unokabátyja leírása mutatja meg: „1931-ben a 100% köréhez csatlakozik. Vasárnap délutánonként illegális elvtársak gyűlnek össze lakásában, közöttük gyakran József Attila is. Ilyenkor Lakatosnénak el kell távoznia a lakásból, hogy »fehér« maradjon, hogy még az elvtársak se ismerjék - hiszen ahhoz, hogy ő hozzon-vigyen iratokat, üzeneteket, nem volt szabad »vörösnek« mutatkoznia. Lakatos maga könnyű szívvel vállal veszedelmes pártmegbízatásokat. Ő gyűjti össze az illegális Kommunista kéziratait, tőle szállítják nyomdába az összegyűjtött anyagot, sőt nemegyszer maga is viszi a kéziratokat. A 100% egy cikkéért, melyet a párt akkori titkára írt, Lakatos vállalta a törvény előtt a felelősséget." (Szalai 1965: 477.) Nem biztos persze, hogy e leírás minden eleme pontos, de a magatartás lényegét, atmoszféráját s persze strukturális illuzionizmusát jól adja vissza. S bizonyos, 1932 februárjában egy 100% közleményért csakugyan elítélték. A Népszava 1932. február 27-i száma a 8. oldalon adta hírül, hogy

109