Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Tornai József: Elveszítetted mindened; Egy a születés, a nemlét; Egészség-párnám; Levél a megválaszolhatatlan kérdésekről: versek
Tornai József Elveszítetted mindened Elveszítetted mindened, ha a barátod nem fáj neked, a legelőkelőbb szállodában is zsebedben volt, csattant a kés, az elmaradhatatlan paraszti bicska, nem indultál nélküle útra, akármelyik világ-ismert helyen, Lisszabonban vagy Helsinkiben, New Yorkban, Rio de Janeiróban, vagy a szomszéd, egyszerű boltban vetted azt az emléket, az otthonit, bekaptál ebédet, sietős reggelit, kéznél legyen a múlt, a gyerekkor vidéke, repülőgép, induló vonat, valahol az Alfóldön, nézzük. Ötven év: fehér ing, fekete, bodor haj. Akkor láttalak először, szemembe villámló szemed a halomban álló kéziratok felett. Elveszítetted mindened, ha a barátod nem fáj neked, a sokszor elmondott történetek, beszélgetések, a veres fenevadon ülő asszonyok, velük álltad a legtöbb ostromot, és ha meg kellett írni, mondani, hogy illene ma Magyarországnak ragyognia, te lettél az új Petőfi, a szóból-tettből szőtt szomjúság, a szakadék hal-szája, folyók sámán-tükrén az Emese-kép, mely csak a miénk. Elveszítetted mindened, ha a barátod nem fáj neked, nem hiányzik az idő kapufáján csattanó
