Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
Első, azonosítható, írása 1929. augusztus 31-én jelent meg az Előőrsben, -srl- szignóval. (A szignó könnyen föloldható, hiszen neveinek utolsó betűit kapcsolja össze: a Lakatosból az s-betűt, a Péterből az r-t és a Pálból az 1-t.) Ez a cikk, érdekes módon, egy sporttudósítás - de „nemzeti" szempontból: Magyar szemmel... A magyar és német úszósport összecsapása a hatostornán - magyar diadallal. Ez arra enged következtetni, Zsilinszkynek újságíróra volt szüksége, a vezércikkhez ott volt ő maga, de az Előőrs elvhirdető lap lévén, minden írása egy irányba mutatott, még a sporttudósítás is. Ez természetesen azzal járt, hogy Lakatosnak is igazodnia kellett a főszerkesztő elképzeléseihez. Nem is véletlen, hogy a BMT történetének monográfusa, Tasi József, mint hozzám került jegyzeteiből látom, úgy vélte, Lakatos az Előőrsben „szélsőjobboldali heccversekkel és polémiákkal kezdte". Majd egy másik jegyzetben ezt így ismételte meg: „Ekkori művei: szélsőjobboldali heccversek és antiszemitizmussal átitatott publicisztika." S az is valószínű, hogy a névtelen anyagok egy része is tőle, Lakatostól származik. így például a szeptember 14-i szám Magyar szemmel...című cikke is, amely balatoni tematikájú. Bizonyosan ő írta viszont ugyanannak a számnak Az albérlő éneke című bökkversét, a szerzőről árulkodó -PEPAL- szignóval. Olykor egy számban több - jelzett - írással is szerepelt. A szeptember 28-i számban például három közleménye is volt. Bulvárd-hetilap címmel, Avagy milyen is a „baloldali"férfiasság? alcímmel, -lpp- szignóval A Toll Ady-vitájába szólt bele. A Toll „bulvárd"-dá minősítése persze nem saját lelemény, Babitstól vette át, s maga a cikk is Babits és Zsolt Béla polémiájának ismertetése, - Babits mellett állva ki. De ennél érdekesebb az, amiért Babitsot dicsérte. Nem azért örült, mert Babits az úgynevezett baloldalt ütötte. A fiatalság, amelynek nevében szólt, szerinte „azért figyel fői Babits Mihály hangjára, mert kemény, de tisztán csillogó szavaival rávágott azokra, akik - tudja Isten mióta - gonosz sziklák a magyarság életében, akik mohó éhségükkel a demokrácia és a művészet álarca alatt fel akarják mindazt falni, ami a magyarságból csak egy molekulányi is" (10.). Ez az érv, nem kétséges, leplezetlen „fajvédelem", s Zsolték „idegenségére" játszik rá. Ezt a „fajvédő" preferenciát még leplezetlenebből képviseli ugyanabban a számban a -PEPAL- névvel jegyzett Kultúrfólényes őszi dal. Ez a bökkvers a numerus clausus lazítása ellen lép föl, s egyszerre vág „Klébi", azaz Klebeisberg Kuno és a „héberek" felé. Érdemes idézni, sokat elárul a valóság újradefiniálásának történetéből: Szóló (Klébi): Emelkedik a szám már a záros főié, súgjátok meg halkan: emelés még köll-é? Nagy expanzió ez s kultúrfólénységem az expanziótul tágulttá lett légyen. Héberek kara: Fejelik már a záros szám tetejét, mind bevették a héberek elejét. Kultúrfólény berkeiben azt fújják, hogy jövőre beveszik a hátulját. Hogy ez a versezet antiszemita hangoltságú, aligha vonható kétségbe. Paradigma- tikussá attól válik, hogy ez az irónia „Klébi" és a „Héberek", azaz a kormányzat és a 'zsidók' között, összjátékot vélelmez, s ezt utasítja el. Implicite tehát a politikai hatalom és a gazdasági hatalom együttműködését nehezményezi, de ezt a politikai hatalomnak az „idegenekkel" való illegitim kollaborálásaként tematizálja. Azaz, az antikapitalizmus itt xenofób konnotációt kap. A paraszti tömegeknek az értelmiségivé válásból való, kirekesztő törvények nélkül is tökéletesen megvalósuló kizárása persze jelzi ennek az 103
