Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Zalán Tibor: Fáradt kadencia Nn: vers
Zalán Tibor Fáradt kadencia Nn Katkó Henger Ferencnek De hogyha nincs akkor mit akarjak még mikor mondhatom ki magamban hogy elég mikor fordul el fólülem a nagy ég s mikor törik le bánatomtól az ág Járok egyre hóval befútt utakon havon születtem s elvérzek a havon Ne tudja hol vagyok már ezt akarom mert mi visszahozná nincs oly' hatalom Megpattant üvegen darvak röpülnek varjak károgása közt menekülnek Óráim lassan sorra megvakulnak de vágyaim tőlem nem szabadulnak Szarvasok agancsán lecsordul a hold valami elveszett s hol a valahol Hallgat a minden üresség dalol Ember ínségben könnyein is elél Ősz van A kertekből kiömlik a füst Hajamban megköt az éjszaka Ezüst homályban hány kódom Akár ha nagy üst mélyén vesztegelnék Fájok mindenütt Lehettem volna nélküle nem vagyok Forróság táncol bennem és megfagyok Irdatlan messziről még visszaragyog rám elringó háta Panaszló dalok töltik meg szobámat Fuldoklók tőlük mondják aki szenved javára válik Lépnék de süllyedek merülök állig Még meddig élek Nem bírom sokáig 21
