Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
Az általa „hőskornak", még a hatvanas évekbe visszanyúló nevezett időszakról Buda Ferenc így beszélt az említett számban megjelent interjújában: „Az sem hagyható figyelmen kívül - mondta -, hogy élt itt már jó néhány olyan ember, akik tehetségüket, újra, s többre irányuló törekvésüket nem csupán a maguk boldogulására használták. Ok voltak azok, akik belülről fakadó igényből életben tartották a szellemi légáramlatok eleven mozgását, nem hagyván, hogy az álmosan leülepedjék. Mielőtt Kecskemétre kerültem, legtöbbjüknek a hírét sem hallottam." Buda Ferenc a grafikus, a festő-bábművész Báron László, a népzenekutató Kálmán Lajos, a költő Sántha György, az újságíró s a Forrást alapító Varga Mihály, az irodalomtörténész-tanár Orosz László, a festőművész és gyűjteményalapító Bozsó János, matematikus és hegedűművész Kalmár Sándor nevét említette.** Kik mentek el akkorra, mire ő idekerült - kérdezi. Kerényi József építész, Sümegi György művészettörténész és felesége, Tóth Piroska pedagógus, mondja hirtelen, A. Szabó János újságíró, akikről sokat hallott, a munkásságukról is, és a velük kapcsolatos anekdotákat is hallotta. * Társ/a/dalom, 23 beszélgetés Kecskemét kulturális életéről 1969-1989, Forrás, 2012. július-augusztus ** Buda Ferenc: Hazulról - haza (Az interjút Sági Norberta készítette), uo. 13. 20. A Forrás létrejötte kapcsolódott az előbb jelzett tendenciákhoz, a lapot Kecskeméten élő irodalmárok, újságírók, tanárok, így Buda Ferenc, Varga Mihály, Kunszabó Ferenc, Hatvani Dániel, Zám Tibor, Goór Imre, Szekér Endre, Orosz László hozták létre, létrejöttében elévülhetetlen érdemei vannak az alapítófőszerkesztő Varga Mihálynak. Indulásában fontos szerep jutott a hatvanas évek végén megmutatkozó, általában a hatvannyolcas esztendőhöz kötött, a korábbiakhoz képest megváltozott politikai-társadalmi légkörnek. A hetvenes évtized ezt a légkört teszi majd tönkre. Korjelenség volt, hogy egy-egy megye, talán önmagát is mutatva, irodalmi folyóiratot hozott létre. Az idő aztán megmutatta, hogy melyik lapnak volt létjogosultsága. A lapindítás első nagy szakasza a hatvanas és a hetvenes évek fordulójára esett, a második már a rendszerváltás időszakára. Az első szakaszban nagyobbrészt regionális alapon szerveződtek a folyóiratok, a rendszerváltás környékén főképpen ismét Budapesten, s a szerveződés alapja - az irodalmi lapok esetében is - a politika volt. A Forrásnál mindenki, így Zám Tibor, Hatvani Dániel, Buda Ferenc, Pintér Lajos és Dobozi Eszter is „jött valahonnét", azaz nem Kecskeméten születtek, s így volt ez más intézmények munkatársaival kapcsolatban is. Kecskemét, lehet, hogy ez történelmi örökség, máig befogadó városnak bizonyul. Azt, hogy a kultúraalapítás terén nyolcvankettőre valami elmúlt, feleségével valóban érzékelték. Az itt élőknek voltak olyan történeteik, kapcsolataik, amelyeknek ők még nem voltak a részesei. Majdnem az utolsókként jöttek, de mindenképpen az utolsók között, azokkal együtt, akik még a kecskeméti kulturális világnak a hatvanas-hetvenes évekbeli megalapozó szakaszát, legalább visszatekintve, látták. 73
