Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
olvasott, verseket, prózát, klasszikusokat, irodalomtörténetet, történelmi irodalmat, néprajzot, olvasás közben rakta össze azt, amit a világról alkotott képének lehetett volna nevezni, s egy-egy kritikában ennek a világképnek az elemeit mozgósítva tette hozzá az adott könyvről gondoltakhoz azt, amit a világról gondolt. Nem rendelkezett olyan előképpel, amelyet a társadalomra rá akart volna vetíteni. Nem írt sokat. Szinte semmit nem írt, miközben küzdött azért, hogy írjon. Későbbi életében lesznek majd időszakok, amikor többet ír majd, s lesznek olyan időszakok is, amikor szinte semmit nem ír, a szerkesztőségben eltöltött első hét év után egy vékony, alig kétszáz oldalas tanulmánykötetet tudott összeállítani. 3. Úgy gondolta, hogy emlékezéseinek ebben a tömbjében a nyolcvanas évek történéseit foglalja össze. Indító dátumként önkéntelenül kínálta magát ezerki- lencszáznyolcvankettő, hiszen a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének politikai, de inkább ideológiai-irodalmi küzdelmei akkorra majdhogynem lezárultak, ezt természetesen csak utólag látja így, akkor mindezekről a szakaszolásokról semmit nem tudott, s jobb is, hogy nem tudott semmit. Némileg most is meglepi, hogy élettörténetének és a külső világ egynéhány fontosabb történésének az időpontja egybeesett. Nem biztos, hogy a történések ismeretében minden történetet újrakezdenénk, gondolja újra. A felidézendő történetek lezárásának ezerkilencszáznyolcvankilencet gondolta, a rendszerváltást emblematikusan jelképező évet. Aztán feltette magának a kérdést, miért a társadalmi fordulatot jelző évre-évekre teszi a hangsúlyt, amikor minden, ami akkor elkezdődött, már korábbi történések, mélymozgások folytatója volt. Nyolcvankilencben többek között az történt, hogy a Nyugaton már zajló átalakulások előtt, s itt elsőként a fogyasztói társadalomhoz köthető jelenségekre gondol, végre kinyílott az ajtó. Semmi sem úgy történt nálunk, ahogy ott történt, mégis a korábban ott elkezdődött folyamatok folytatódtak nálunk is. Mindezek mellett megjegyzi, hogy azért indítja a mostani emlékezések tömbjét ezerkilencszáznyolcvankettővel, mert a maguk életének nagy változása akkor történt, akkor költöztek Egerből Kecskemétre, s ez a váltás egészében szabott új irányt életüknek. „Az európai népesség elsöprő többsége számára egészen a XX. század derekáig önellentmondás volt a 'szabadon elkölthető jövedelem" kifejezés. Az átlagos nyugat-európai háztartás még 1950-ben is készpénzkiadásainak több mint felét létszükségleti cikkekre: élelemre, innivalóra és dohányra fordította. (...) A következő emberöltő alatt mindez megváltozott. Az 1953 utáni két évtizedben Nyugat-Németországban és a Benelux államokban csaknem megháromszorozódtak a reálbérek. (...) Az embereknek maradt költeni való pénzük, és költötték is. (...) Akárcsak a háztartási hűtőszekrény, a mosógép is ezekben az években jelent meg. Úgyszintén azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse az újonnan tehetőssé vált háziasszony munkáját, és beszerzési körének kiterjesztésére bátorítsa őt" - írja nagy Európa-könyvében Tony Judt*. 59
