Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-yacht hajóorvosa

tam az ősök tetteire való örökös hivatkozásokból, a fennkölt eszmecserékből, a patetikus, hazafias szólamokból. A tények érdeklik, a megörökíthető arcok, a szemünk előtt végbemenő, így mondta, történelem. Akkor mégiscsak visszatér a históriához, mondta Kellermann Feri. A fotós elgondolkozott, hát valóban. Nem lehet tőle szabadulni.

Egyik este kirakta a kajütje egyszerű szőnyeggel borított padlójára a bátyja és Zsóka leveleit. Dátumjuk szerint sorba rendezte valamennyit. Remélhetően ők is megőrizték a leveleimet, a képeslapokat, a fotókat, gondolta, egyszer majd végignézünk mindent együtt. Érdekes lesz felidézni a kikötőket, a szállodákat, a kaszinókat, a kastélyokat, Casablancát, Madeirát, Fisher Eilandot. Felment a fedélzetre. Néhány utas sétálgatott a holdfényben. Érces hang közölte a mega- fonban, hogy a kapitány elnézést kér, kénytelen változtatni az útirányon. Sem Cherbourgban, sem Amszterdamban nem köt ki a hajó. A végállomás változatlanul Kiel. Mindent el fognak követni, hogy a Cherbourgba és Amszterdamba jegyet váltók kártérítést kapjanak.

Az utasok nagy része német volt. A négy francia és három holland család sem tiltakozott. Meghúzódtak. Néhány elejtett szavukból Kellermann Feri meghallotta, úgy gondolják, jobb, ha nem követelnek kártérítést.

Látja, uram, nevetett a lengyel fotós, akármi megtörténhet. Nincsenek szabályok, törvények, megállapodások, megszoktam már otthon.

Tehát Kiel, gondolta Kellermann Feri. Amszterdam volt az úti célja, onnan Budapest. Bízott benne, Zsóka kap annyi szabadságot, hogy néhány hétre legalább együtt utazhassanak Cardiffba. Talán az esküvőt is megtarthatják, és akkor Zsóka találhat munkát a közelében. Frau Schütz mosolya is megjelent előtte. Nem kizárt, hogy emlékeznek rá. Kiéiből vonattal is mehet Amszterdamba. Nem hosszú az út.

Az okmányvizsgálat, poggyászellenőrzés után gyalog indult el a Düstenbroo- ker Weg felé. A Schlossgartenben most is gyerekek szaladgáltak, mint hat éve. Horogkeresztes zászló mögött rohamcsapat közeledett a Karolinweg felől. A járdán összegyűlt tömeg felemelt karral üdvözölte őket, velük énekelték az indulójukat.

A Schütz doktor háza előtti sarkon fiatalok gyülekeztek. A bőröndjével nehezen verekedte át magát a tömegen. Öregember feküdt a járdán. Már mozdulatlan volt. Néhányan még rátapostak. Papírral takarták le a holttestet. Jude felirat volt a papírlapon.

Frau Schütz nyitott ajtót. A nyakába ugrott. Arcon csókolta. Kézen fogta, bevezette a hallba. Kellermann Feri ugyanolyan fürge mozgásúnak találta, mint régen. A mosolya sem változott.

Mindent el kell mesélnie, kedves Franz, ami magával történt. Egyetlen levelet írt csak, azt hittük, elfelejtett bennünket. Emlegettük a szerencséjét. Legyen óvatos a férjemmel, nem megnyugtató az egészsége, rossz hatással vannak rá az események, s valóban, amikor belépett a Doktor dolgozószobájába, lehunyt szemű öregembert látott a karosszékben, a derekán körülcsavart takaróval.

17